Paradicsom-ker(t)be’ van egy szent kút

Paradicsom-ker(t)be’ van egy szent kút,
Abba’ mosogatja Krisztus Urunk az ő szentséges szent sebeit.
Jertek ide keresztények,
Nézzétek az én szentséges szent sebemet,
Hogyan a zsidók megöldözték,
Dárdával dárdáztak,
Tövissel koronáztak,
Egy csöpp vére lecseppent,
Odamén a Boldogasszony, fölvevén,
Fölvivén a magas mennyekbe,
Minden gyertyák gyulladoznak,
Minden harangok szólladoznak,
Minden lelkek örvendeznek,
Csak egy nem örvendez,
Ki apját, anyját megverte.
Szólván egy bűnös lélek:
Én nem vertem, csak gondoltam,
Mondja az Úrjézus:
Fog(d) meg Szent Péter a kujcsot,
Nyisd meg nekik a széles hosszú utat,
Merre a pokolbeli ördögök járnak,
Meghallván ezt a Boldogasszony,
Mondván:
Uram, Uram, szeretett szent fiam,
Bocsásd meg az ő bűneiket!
Én addig meg nem bocsájtom, míg este lefegvéskor,
Reggel fölkeléskor el nem mondják:
Égen mennyi csillag,
Fán mennyi levél,
Úgy imádnak, mint az angyali kisdedek, ámmen.