Hallottad-e hírit Bereg vármegyének / Az aradi fegyház kőből van kirakva / Elkiáltom magamat

Hallottad-e hírit Bereg vármegyének
Annak nagyhírű munkácsi tömlöcnek
Hallottam, hallottam szenvedtem is benne
Verje meg az Isten, aki odatette

Nincs keserűbb kenyér, mint a szegény rabé
Előbb megfontolják, azután adják bé
Kerüld el hát pajtás a vármegye kezét
Hogy meg ne kóstoljad keserű kenyerét

Az aradi fegyház kőből van kirakva
Alatta sírdogál egy jó édesanya
Ne sírj édesanya így szokott ez lenni
Minden jó családból kell egy rossznak lenni

Amerre én járok még a fák is sírnak
Gyenge ágaikról levelek hullnak
Hulljatok levelek rejtsetek el engem
Mert az én édesem mást szeret nem engem

Elkiáltom magamat a nagyiványi utcán
Hadd hallja meg az a lány a maga udvarán

Én voltam az anyámnak a legkedvesebb fia
De engem a szerelem kapatott a rosszba

Előbb loptam egy lúdat, azután egy lovat
Kiért kedves galambom csörgetem a vasat

A csöndérek elvittek
A váradi tömlöcbe

/ : De én onnan megszöktem
Az első esztendőbe : /