Őszi harmat után / Véres kardot hordtak körül / Bécs városától, nyugatról keletre / Arany János: 1861

Őszi harmat után végre mikor aztán
fujdogál a hideg szél
Nem sok idő múlva sárgul hulldogálva
lassan-lassan a levél
Zöld erdő harmatját
piros csizmád nyomát
/ : Hóval lepi be a tél : /

Valameddig élek mindaddig óhajtlak
én szerelmem tégedet
Noha most elhagylak, de szívembe írtam
a te ékes nevedet
Nagy homályba szívem
síralomba lelkem
/ : Még nem láthat tégedet : /

Véres kardot hordtak körül
Az országban környes-körül
Aki vitéz aki betyár
Lóra kapjon jön a tatár, jaj

Béla király sebbel-lobbal
Siet harcba magyar haddal
Ne siess úgy Béla király
Sajónál vár ezer halál, jaj

Megkapta amit keresett
Aki vitéz mind elesett
Véres lett a Sajó vize
Annyi magyar vér folyt bele, jaj

Sírnak-rínak az öregek
A bús árvák és özvegyek
Én is sírok búsan - árván
Mert meghalt az édes mátkám, jaj

Bécs várostól nyugatról keletre
Hidegen fúj a szél
Bánatot hoz a magyar nemzetre
Mert vele felhő kél
Hej Bécs város hinné-e valaki
Érted mennyi magyar vér omla ki

Duna, Duna Hazámnak szívere
Be sokszor megáradt
Míg a magyar ellenséget vere
S ölésben kifáradt
Duna, Duna be sok magyar vére
Omlott majdan partjaid szélére

Pest alá leviszem a könnyeket
Elviszem Belgrádnak
Hat áztassa azon vitézeket
Kik ott elhullának
Vér folyt belém hajdan most könny pereg
Mert a magyar mindig csak kereseg

Arany János: 1861

Megüdvözöllek régi búm dalával
Remények éve! Áldom jöttödet.
Óh tégy irgalmat e szegény hazával!
Ha bűnhődnénk, elég a bünhödet,
S elég elviselni - ha mint Jób - keresztünk
Szirt is leroskad, nemhogy férfiváll.
Ne csalj, ne csalj, midőn remélni kezdtünk,
Még egy csalódás: Annyi mint - halál!