Lassan forog sej-haj / Dombon van a kolozsvári kaszárnya

Lassan forog sej-haj, a gőzkocsi kereke,
Mikor a szerelvény regrutával van tele.
Arra kérem, százados úr, a mozdonyvezetőt,
Hozza vissza nékem bús regruta szeretőm!

Bús regruta szeretődet visszahozni nem lehet.
Ha be van sorozva, töltse le a tíz évet!
Letölteném, százados úr, de gyönge vagyok én,
A jövő októberben már a sírban leszek én.

Házunk előtt mennek el a huszárok,
Édesanyám, én is közébük állok.
Én leszek az első század-vezető,
Nem a világ ez a három esztendő!

Udvaromon kettőt fordult a kocsi,
Édesanyám, minden pakkom hozza ki!
Hozza ki a behívó levelemet,
Hogy a babám felejtse a nevemet!

Dombon van a kolozsvári kaszárnya,
Akármerről fújja a szél, találja.
Fújja a szél a kaszárnya tetejét,
De sok kislány siratja a kedvesét!

Három kislány kiment a temetőbe,
Mind a három letérdepelt a földre.
Egy közülük föltekint a nagy égre,
Mér’ is lettem katona szeretője!