Angyali üdvözlet

Mikor Máriához az Isten angyala
Názáret városban az égből leszálla,
Ki szent imádságban Gábriel talála
Ékes köszöntéssel a szűzhöz így szóla:

Idvez légy te kedves Isten szép leánya,
Jessétől származott Ádám unokája,
Az Éva asszonynak legtisztább rajzatja,
Áron vesszejének megújult virágja!

Téged az Úristen leginkább szeretett,
Sok nemzetek közül magának eljegyzett,
Tizenkét angyali koronát készített,
Hogy fejedbe tegyed, engem azért küldött.

Hogy te készíts szállást az Isten fiának,
Tégedet választott szolgáló leánynak,
Méhedet kívánta az ő szállásának,
Téged mond az írás Salamon házának.

Így szóla Mária Isten angyalának:
Honnan érdemlettem eztet én magamnak,
Hogy az Úr válasszon ő szolgálójának,
Engemet rendeljen szent fia anyjának?

Holott az világban legkisebb én vagyok,
A szegények közé bészámlálva vagyok.
Férfikat ismerni én nem is akarok,
Honnan gyümölcsözni szoktak az asszonyok.

Nem úgy, ó, Mária, Éva szép leánya,
Az Gábriel angyal nékie így szóla,
Mert az Isten előtt nincs személy választva,
Ki tiszta életű, reá vagyon gondja.

A te életedet mindnyájan kedvelik,
Isten előtt mennyben angyalok dícsérik,
Még a csillagok is örömest szemlélik,
Nap és Hold szüntelen egymásnak beszélik.

A mennyei mannát örömmel elvárom,
Az Isten szent fiát én örömest látom,
Kisded hajlékomba jószívvel bézárom,
Megtetszik úgy lészen énnálam szállása.

Világosítsa meg sötétes házamat,
Ragyogó fáklyákkal rakja udvaromat,
Piros hajnal korban hozza föl napomat,
Hadd lássam mennyekben az én Jézusomat! Ámen.