Istenem, istenem

Istenem, Istenem, ereszd meg a vizet,
Hogy vigyen el ingem apám kapujába.

Apám kapujába, anyám ajtojába,
Hogy lássák meg ők es, kinek adtak férjhez.

Nagy hideg havasra cifra katonának,
Cifra katonának, nyolcökrös gazdának.

Nyolcökrös gazdának, nagy híres tolvajnak,
Inkább adtak volna disznyópásztorának.

Mert most es odavan keresztút állani,
Keresztút állani, örmény papot ölni.

Egy pénzért, kettőért nem szán vért ontani,
Egy pénzért, kettőért nem szán vért ontani.

Mert meguntam immár jó regvel felkelni,
Jó regvel felkelni, s a patakra menni.

A patakra menni, véres ruhát mosni,
Véres ruhát mosni, jajszókval sulykolni.

Jajszókval sulykolni, könyvekvel áztatni,
Könyvekvel áztatni, jajszókval sulykolni.

Csak arra a szóra megrugá az ajtót,
Erejsz bé, erejsz bé, te nagy híres kurva.

Várjon kicsit, várjon csendes jámbor uram,
Hogy tegyem fejemre földig gyászruhámat.

A második szóra megrugá az ajtót,
Erejsz bé, erejsz bé, te nagy híres kurva.

Várjon kicsit, várjon csendes jámbor uram,
Hogy hújzam lábomba veres színű csizmát.

A harmadik szóra berugá az ajtót,
Miért sírsz magad, miért sírsz, te nagy éhes kurva.

Nem sírok, nem sírok, konyhán forgolódom,
Cserefát égetek, gyermeket rengetek.

Cserefának füstje húzta ki könyvemet,
Cserefának füstje húzta ki könyvemet.

Készülj maga, készülj, te nagy híres kurva,
Holnap álló délig a búzamezőbe.

A búzamezőbe, s a fejvevő helyre,
A búzamezőbe, s a fejvevő helyre.

Jánoskám, Jánoskám, nagy hajú szolgocskám,
Hozd elé kocsimat, fogd bé hat lovamat.

Hogy vígy el ingemet a búzamezőbe,
A búzamezőbe, s a fejvevő helyre.

Ott veszik fejemet, zujzámat, májamat,
Mosd meg ürmösborval, takard gyenge gyolcsba.

Tedd fel a zsábéra, küldd el Barassóba,
Küldd el Barassóba, tedd fel várkapura.

Arról vegyen példát minden apa, s anya,
Hogy adja leányát nagy hideg havasra.