Gerlicét láttam bánatban

Gerlicét láttam bánatba, fejét földre függesztette,
Magát halni eresztette.

S odament a fülemüle, kérdi, miért sírsz bús gerlice,
Hogyne sírjak fülemüle, mikor társam elvesztettem.

S a vadgalamb elrablotta, talán eddig meg es ette,
Fúdd el jó szél, fúdd el hosszú útnak porát, a kicsi bubám búját.

S fúdd bé édesemnek meleg kebelibe,
Hogy haljon meg tőle mérges mirigyekvel.

Meg se haljon szegény, ott éljen kedvire, ott éljen kedvire,
Hogy Isten engedte, s egy árva gerlice.

Cserefát égetek, gyermeket rengetek,
Cserefának füstje kihozta könyvemet.

Cserefának füstje kihozta könyvemet, fúdd el jó szél,
Fúdd el hosszú útnak porát, s a kicsi lyánkám búját.

Fúdd bé édesemnek meleg kebelibe,
Hogy haljon meg tőle mérges mirigyekvel.

Meg se haljon szegény, ott éljen kedvire,
Hogy Isten engedte, s egy árva gerlice.

Cserefát égetek, gyermeket rengetek,
Cserefának füstje kihozta könyvemet.

Úgy elaludjál bubám, mind a madar az ágon,
S a fecske a házon, s a nyúl a fűben, s a hal a tányérban.

Aludjál el Istennek báránya,
Szerelem által jöttél a világra.