Ugrás a tartalomhoz

A szegedi vasútállomáson / Nyílnak, nyílnak a mezei virágok / Jaj, de szépen esik az eső / Megfújják a trombitát

Etnikum
magyar

Szövegek

A szegedi vasútállomáson

A szegedi vasútállomáson
Három gőzös áll a negyedik vágányon
Az elsőnek jaj, de füstöl a kéménye
Azon visznek az olasz határszélre.

A szeretőm karjai, karjai,
Nem akarnak hajlani levelet írni.
Meg kell annak hajlani levelet írni,
Ha meg akar ölelni csókolni.

Nyílnak, nyílnak a mezei virágok

Nyílnak, nyílnak a mezei virágok
Férjhez mennek előlem a széplányok.
Nem is marad a számomra még egy sem
Kit a szívem, az árva szívem szeressen.

Nincs szebb virág a mezei virágnál.
Nincs jobb ember a mi századosunknál
Jobb szemére vágja tiszti csákóját,
Szabadságra vezényli a századját.

Sírnak-rínak a mezei pacsirták,
De még jobban a szomorú édesanyák.
Szomorú édesanyák ne sírjatok,
Megvigasztal a leszerelő fiatok.

Jaj, de szépen esik az eső

Jaj, de szépen esik az eső,
Meglásd rózsám nem lesz jó idő.
Sorozzák a huszár katonát,
Meglásd rózsám nem lesz jó világ.

Jaj, de szépen esik az eső,
De még szebben zöldell a mező.
Közepében szépen legel a juhom,
Katona a kedves galambom.

Megfújják a trombitát, lóra kell ülni

Megfújják a trombitát, lóra kell ülni.
Október hatodikán be kell rukkolni.
Kis pej lovam trappba mén,
Vissza-vissza lép,
Száz ablakon száz kislány,
Mind engemet néz.

Megvert engem az anyám,
Nem tudom miért.
Tartottam én szeretőt,
Talán biz’ azért.
Nem bánom, ha megver is,
Ha agyon ver is,
Tartottam én szeretőt,
Tartok eztán is.

Írom a levelem, föladom a postára

Írom a levelem, föladom a postára.
Ott lakik a babám, a király udvarába.
Tiszti ruha rajta, büszke paripája viszi messzire,
Rózsás kis levelem könnyet csal a szemébe.
Tiszti ruha rajta, büszke paripája viszi messzire,
Rózsás kis levelem könnyet csal a szemébe.

Jaj, de jó sora van a mostani huszárnak,
De még jobb sora van a tengerész kapitánynak.
Hajó két oldalát a víz mosogatja, nem kell pucolni,
Minden kikötőben más babáját öleli.
Hajó két oldalát a víz mosogatja, nem kell pucolni,
Minden kikötőben más babáját öleli.

El kell menni, katonának el

El kell menni, katonának el,
A rózsámat nem vihetem el.
Nem zsebkendő, hogy a zsebembe tegyem,
S a kaszárnyába magammal vigyem.

Nem messze van ide Kalocsa.
Motorkocsin járok én oda.
Motorkocsi réz a tengelye, a szöge
Csalfa a babám fekete szeme.

Leírás

/ Írom a levelem / El kell menni, katonának el...