Most nyílik a szelíd rózsa bimbója / Kossuth Lajos nem tud menni a bálba / 1848. évben / Kecskemét is kiállítja

Most nyílik a szelíd rózsa bimbója.
Ki van tűzve Kossuth Lajos zászlója.
Sok szép legény felesküszik alája.
Ezt kívánja ma magyar hazája.

Én magam is katonának beállok.
Virágok közt kísérnek a leányok.
Az ezredbe hívnak engem vitéznek,
Nemsokára kapitánynak neveznek.

Acél kardot csináltatok magamnak,
Ráveretem címerét a hazámnak,
Diófából ki is vágom a nyelét,
Rávágatom Kossuth Lajosnak nevét.
Diófából ki is vágom a nyelét,
Rávágatom Kossuth Lajosnak nevét.

Kossuth Lajos nem tud menni a bálba,
Mert nincsen a csizmája megvasalva.
Kilenc kovács nem tudta megvasalni,
vasalni, de vasalni,
nem tudott rá gyémánt patkót találni.

Kossuth lova megérdemli a zabot,
Kétszer körüljárta Magyarországot.
Ha még egyszer körüljárhatta volna,
körüljárhatta volna
Magyarország gyászba nem borult volna.

Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben,
Letekintett az Úristen a Földre.
Onnan nézte egész Magyarországot,
Hogy harcolnak benne a szép huszárok.

Magyarország környes-körül füstölög.
Kossuth Lajos Szentágyúja dübörög.
Maga fújja az angyali trombitát,
Harcba hívja Magyarország sok fiát.

Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját,
Csárda elé ki is tűzi veress zászlaját,
Gyertek ide fiatalok, tessék beállni,
Nyolc esztendő nem a világ, lehet szolgálni.

A kardomnak markolatja tiszta ezüstből,
Ki van rakva csillagokkal nem öntött rézből,
Ha erre a nap reásüt, de szépen fénylik,
Mellette sok édesanya sírva könnyezik.

Trombitaszó hív a harcba, bátra indulunk,
Éles karddal viaskodni kész erős karunk,
Jó seregünk lóra pattan, s mire új nap kél,
Győzni fogunk, vagy meghalunk édes Hazánkért.