Ligeti György: Kállai kettős

Felülről fúj az őszi szél,
zörög a fán a falevél.
Ugyan babám, hová lettél?
Már két este el nem jöttél.

Már két este el nem jöttél,
talán a verembe estél.
Nem estem én a verembe,
véled estem szerelembe.

Eb fél, kutya fél,
míg a kopasz ipam él.
Él még az én öregapám, öreganyám,
meg annak a nagyapja, nagyanyja.

De még annak öregapja, öreganyja,
az is él, eb fél, kutya fél.
Hugyagon mindenki él.
Öregapám, öreganyám,
Ipam, napam, ipam, napam.

Nem vagyok én senkinek sem adósa,
él még az én feleségem édesapja,
édesanyja, meg anna az apósa, anyósa.
Eb fél, kutya fél...

Szép vagyok én, csak a szemem fekete,
nem vagyok én az erdőbe’ remete.
Szomszédasszony pirosbarna babája,
Annak vagyok szeretője, babája.

Eb fél, kutya fél,
míg a kopasz ipam él.