Kodály Zoltán: Székely keserves

Aj, sirass édesanyám, míg előtted járok,
Mer’ aztán sirathatsz, ha útnak indulok.
Útnak indulásom, nincsen maradásom.
Az irígyek miatt esett bujdosásom.

Istenem, Istenem, hol lészen halálom?
Erdőn-e, vagy mezőn, vagy pedig tengeren?
Ha erdőn veszek el, ki temet el engem?
Ha tengeren veszek, ki sirat meg engem?

Tengernek nagy partja: Koporsóm oldala,
Tengernek mélysége: Koporsóm feneke,
Tenger sűrű habja: Szemfödelem leszen,
Tengernek zúgása: Harangszóm is leszen.

El is eltemetnek az erdei vadak,
Meg is megsiratnak az égi madarak.
El is eltemetnek az erdei vadak,
Meg is megsiratnak az égi madarak.