Pászti Miklós: Arany ideim folyása

Ellopták szívemet, jól érzem,
Aki ellopta is, ösmérem.
Tied vagyok, rabod vagyok,
Megkötözött foglyod vagyok, édesem.

Szerencsés és kedves tolvaj vagy,
De ha már elloptál, el se hagyj!
Tied vagyok, rabod vagyok,
Megkötözött foglyod vagyok, édesem.

Arany ideim folyása,
Szívemnek vigadozása,
Vasra válék, szomorúra,
Minden kedvem válék búra,
Azért hogy tőled válásom
Lészen végső búcsúzásom.

Élj sokáig szép viola,
Kit szájam gyakran csókola,
Megemlegetlek míg élek,
Míg bennem lészen a lélek.
Bujdosásim amíg nyúlnak,
Bánatim érted újulnak.

El kell menni, nincs mit tenni,
Nincs szívemnek hová lenni,
Sok bánatim reá vettek,
Engem bujdosóvá tettek,
Azért hogy tőled válásom,
Lészen végső búcsúzásom.

Akinek most kedve nincs, annak egy csöpp esze sincs,
Akinek most kedve nincs, annak egy csöpp esze sincs.
Ha felkötnék a füstre, vagy a pálinkás üstre,
Megérdemelné, hej megérdemelné.

Nincs egy hajtás, töltsd tele pajtás,
Nincs egy hajtás, töltsd tele pajtás,
Mettszek az ojjan fél findzsával,
Három is elkél egy híjjával.

Szép menyecske itt belőle
Félre állt a kontya tőle.
Uccu vendég jól mulassál,
Bánatot, bút sose lássál.

A leányok azt állítják,
A pálinkát nem ihattyák
Öten, hatan összegyűlnek
Ződ üvegnek úgy örülnek.
Bolond aki meg nem issza,
Járjon a lába össze vissza!

Akinek most kedve nincs, annak egy csöpp esze sincs,
Akinek most kedve nincs, annak egy csöpp esze sincs.
Ha felkötnék a füstre, vagy a pálinkás üstre,
Megérdemelné, hej megérdemelné.