Kodály Zoltán: Mátrai képek

A Vidrócki híres nyája,
Csörög-morog a Mátrába,
Csörög-morog a Mátrába,
Mert Vidróckit nem találja.

Megyen az nyáj, megyen az nyáj,
Környes-körül a gaz alján.
Ugyan hol állok elejbe,
Kerek erdő közepébe?

Hoz’ ki babám szűröm baltám,
Hagy menjek a nyájam után.
Mert levágják az kanomat,
Keselylábú ártányomat.

Esteledik már az idő,
Szállást kérnék, de nincs kitől.
Sűrű erdő a szállásom,
Csipkebokor a lakásom.

Már Vidrócki emelgeti a bankót,
Őszhajnalon elvezeti a csikót.
Elvezeti amerre a nap lejár,
Arra, tudom, a gazdája sosem jár.

Hallottad-e Vidróckinak nagy hírit?
Pintér Pista hogy levágta a fejét,
Pintér Pista úgy levágta egyszerre,
Mingyár leborult Vidrócki a földre.

A Vidróckit ki mossa ki a vérből?
Azt áldja meg az Úristen az égből.
Úgy száll arra az Úristen áldása,
Mint az égből az eső szakadása.

A Vidrócki sírhalmára
Gyöngy hull a koporsójára.
Hej, Vidrócki, most gyere ki!
Hat vármegye vár ideki!

Mit ér nekem hat vármegye?
Tizenkettő jöjjön ide.

Elmegyek, elmegyek,
El is van vágyásom,
Ebbe rongyos kis tanyába
Nincsen maradásom.

Ha elmégy, ha elmégy,
Csak hozzám igaz légy,
Igaz szereteted babám
Hamisra ne fordítsd!

Ha jóra fordítod,
Áldjon meg az Isten,
Ha rosszra fordítod, babám
Verjen meg az Isten!

Madárka, madárka,
Csácsogó madárka,
Vidd el a levelem,
Vidd el a levelem
Szép magyar hazámba.

Ha kérdik, ki küldte,
Mondjad, hogy az küldte,
Kinek bánatjába,
Szíve fájdalmába,
Meghasad a szíve.

Sej, a tari réten,
Piros barna kislány,
Arra megy egy piros barna legény.
Leveszi kalapját.

Mit csinálsz te kislány,
Piros barna kislány.
Látod, hogy a víg tari nagy réten a
Szénát gyűjtögetem.

Nem való az néked,
Piros barna kislány!
Néked csak egy híves szoba kellene,
Kibe varrogatnál.

Két tyúkom tavali, három harmadévi,
Hajtsd haza Juliskám, zabot adok néki.
Pite sárga, pite búbos, pite mind a három,
Az uram is itthon vagyon, nincsen semmi károm!

Két tyúkom tavali, három harmadévi,
Hajtsd haza Juliskám, zabot adok néki.
Ha tudtátok, hogy az enyém, mér adtatok enni?
Azért adtunk komámasszony, nem hagytuk elveszni!

Hallod-e te szolgáló,
Körmöljön meg a holló!
Megdöglött már a szürke,
Mit csináljunk már véle?

Ki van borér? De soká jár!
Verd meg Isten, mé’ nem jön már?
Még ma egy cseppet sem ittam,
Bizony maj’ meghalok szomjan!

A fűzfának nincsen tövi,
A vendégnek nincsen szemi.
Szemi vóna, hazamenne,
Ilyen soká itt nem lenne.

Két tyúkom tavali, három harmadévi,
Hajtsd haza Juliskám, zabot adok néki.
Pite sárga, pite búbos, pite mind a három,
Az uram is itthon vagyon, nincsen semmi károm!

Apczon lakom, keress meg,
Két lányom van, szeresd meg!
Néked adom egyiket,
Vedd el akármelyiket.

Ki a lányát férjhez adja,
Legyen bukros dunnahaja,
Ki a fiát házasítja,
Legyen bora, pálinkája.

Kimenj vendég a házamból,
Mert fát kapok a lóc alól!
Csivirítem, csavarítom,
Majd a hátadra lapítom!

Két tyúkom tavali, három harmadévi,
Hajtsd haza Juliskám, zabot adok néki.
Pite sárga, pite búbos, pite mind a három,
Az uram is itthon vagyon, nincsen semmi károm!
Hej!