Mikor az Úrjézus a fődön járt

Mikor az Úrjézus a fődön járt örökké üldözték, örökké hajkászták a gonoszok. Eccer menekült az áldott Jézus, s hogy futott az üldözői elől, meglátott egy nagy lombú cserefát.
Messziről kiájtotta felé: Rejcs el ingemet te fa, rejcs el ingemet!
Met ha megfognak, véremet veszik!
A fa visszakiájtott: Ereggy innet, eriggy innet, met ha tégedet megfognak, nekem es végem ven!
Futott tovább az áldott Jézus. Az út szélyin meglátott egy dús lombú ficfát. Futott feléje s esedezve kérte.
- Rejcs el ingemet te fa, rejcs el ingemet! Met ha megfognak véremet veszik!
Visszakiájtott a fa: Ereggy innet, ereggy innet, met ha tégedet megfognak, nekem es végem lesz!
Jaj, futott tovább az áldott Jézus. Immán aszt se tutta, hogy hova legyen. S akkor meglátott a dombtetőn egy kicsi vékonka fenyőfácskát. A facska má messzünnét rikolytozott felé.
- Gyere! Én elrejtelek! Simulj a törzsemhez!
Jézus odafutott a fenyőfához, a törzséhez simult, a fenyőfa leeresztette vékonyka ágait, esszezárta aprócska leveleit. Jézus megmenekült az üldözői elől.
Na, s mikor megszabadult, akkor megáldotta a fenyőfát.
- Légy áldott te fa, élj meg mindenütt!
S míg a többi fák levéltelenől sornyadoznak az erdőn, te akkor virulj, akkor zöldellj a legszebben. S a keresztjelem legyen az ágaid végin! S az én emlékezetemre, a te ágaidon gyújcsanak gyertyát az emberek!
S azóta biza minden karácsony este millió s millió fán kigyulladnak a gyertyák s az emberek az Úrjézusra emlékeznek.