Haragszik az édesanyám

Haragszik az édesanyám, hogy én megházasodtam,
Hogy én az ő hajlékába szegény kislányt behoztam,
Szegény a lány édesanyám, de gazdag a szerelem,
Szerelmétől többet ér a két ragyogós fekete szeme.

Ha kihajtom igazán-csakugyan a Virág ökröm a rétre,
Én magam is igazán-csakugyan leheveredek melléje.
Nem hallom a, nem hallom a Virág ökröm kolompját,
Más öleli igazán-csakugyan a babám karcsú derekát.

Lágy a kenyér igazán-csakugyan pirítani nem lehet,
Fiatal a kislány igazán-csakugyan, férjhez adni nem lehet.
Meg kell kérni, szépen kérni a kis Mariska mamáját,
Volna-e kedve, igazán-csakugyan férjhez adni a lányát.

Kísérj el galambom,
Ha csak a kapuig is,
Már onnan elmegyek
Egyedül magam is.

Ha elmész, ha elmész,
Csak hozzám igaz légy,
Igaz szerelmedet
Hamisra ne fordítsd!

Hamisra fordítod,
Szívem szomorítod,
Ott verjen az Isten,
Hol meg sem gondolod!

Verjen meg, verjen meg,
Veretlen ne hagyjon,
Még a fekete föld
Pihenni sem hagyjon!