Az albumról
"Hogy van hát?
Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is;
énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is."
1 Kor 14, 15
Pál István - ének (2, 3, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14), furulya (1, 15), duda (4)
Juhász Zoltán - furulya (3, 10, 13), duda (5, 7, 9, 12), flóta (8)
Dsupin Pál - furulya (3, 6, 11, 13), flóta (2, 8, 14), citera (3, 10, 13)
"Versenyre keltem a madarakkal"
- mondja Pál István nógrádi juhász a határban legeltető pásztor zenéjéről. Ezt a "hangversenyt" - ennek emberi szólamát - idézi fel ez a lemez, Pál István énekével, duda- és furulyaszavával.
Pál István 1919-ben született, egy Nógrád megyei pásztor család első fiúgyermekeként. Az állattartás tudománya mellett a családban sajátította el a pásztorság sajátos és igen széles szellemi kultúráját: sok száz népdalt, a furulyakészítés, furulya- és dudajáték fortélyait, mesék tucatjait, ember és állat gyógyításának hagyományos módszereit, a pásztorság által végzett szertartásokat - karácsonyi, újévi, Szent György-napi, Szent Isván-napi, Luca-napi mágikus cselekményeket - mindezt, ami a magyar hagyományos műveltség lényegét, Teremtő és Természet kapcsolatának mély átélését biztosítja.
Egész életét e hagyományos tudás jegyében élte le; így volt nyájának pásztora, családjának feje, és így volt falujának megbecsült, nagy tudású tagja. Körülötte hiába távolodott egyre rohamosabban a világ a hagyománytól, őt magát ez az óriási tudás megóvta az elsodródástól, nem engedte kiütni kezéből sem a juhászkampót, sem a furulyát. Így maradt a XX. század végére utolsó képviselője és hírmondója a fiatal korában még virágzó palóc dudás-furulyás tudós pásztorvilágnak. "Megmaradtam műemléknek" - mondja ki önudatosan a felismerést. Ebben a feledésre ítélt, egyre szomorúbb és egyre magányosabb "műemlék" állapotában találtak rá táncházas zenészek 1992-ben, és ez a találkozás hozta el életének új szakaszát: újra olyan emberek vették körül, akik őszintén tisztelik tudományát, és igyekeznek megtanulni tőle minden megtanulhatót. Ő pedig azonnal felismerte, hogy rá maradt műveltsége új küldetést ruházott rá, és azóta is minden erejével igyekszik tanítani mindazokat, akik hozzá fordulnak.
Éneklését a CD-n két lelkes és hűséges tanítványa kíséri dudán és furulyán - olykor citerán -, abban a formában, ahogy azt a mestertől tanulták. Szándékunk szerint tehát úgy, mintha a legelőszomszéd pásztor kísérné őt furulyán, dudán, vagy még inkább: ahogy ő kísérné hangszeren saját apja, nagyapja énekét.
Pál István elbeszéléseit hallgatva könnyű elképzelni azt a nem is túl távoli életet, amelyről a nótái szólnak. Így mesél például a téli időszakban otthon idéző pásztorok összejöveteleiről, az ott elhangzó nótákról: "Sápon már, juhász voltam, úgy 50-51-ben lehetett. Acsáról feljött az acsai kanász is eljött, a faluban is voltak nyugdíjasok, akik szerették a pásztornótákat. (Ami a feleségemnek legnagyobb ellensége volt, már amikor sokan voltunk és füstöt csináltunk neki. Azért nagyon haragudott.) Akkor előjöttek szépen a nóták. Vagy például Apámnál is, Bánkon, mikor összejöttek, ott volt Maruszki, a gazda, akkor ott volt a kocsis, a sógorom, a gulyás, Lontai, vagy a kanász, összejöttek, vagy a kocsmában Vince Pista bácsiéknál, akkor oszt mondták bizony a kanásznótákat, gulyásnótákat, betyárnótákat..."
A sajátos, régies és határozottan férfias ízlésű pásztorság nótái mellett persze a fonókban, disznótorokban, kukoricafosztáskor inkább a falu általánosan ismert és igényelt szerelmes dalai, katonanótái kerültek elő: "Disznótor! No, abból volt elegem. "Pista, gyere segíteni megfogni a disznót!"... Aki segített, este el is hívták vacsorára, meg a szomszédokat. Hozd el a dudát is, azt mondja, mert lesznek cigánykák (kéregető maskarások) is. Volt bor, enni-inni, aztán rákerekedtek: "Na, ezt dudáld, Pista!"..." És ezt dudálja Pista ezen a lemezen is.
A legeltetés közben, a határban zenélő, a "madarakkal versenyre kelő" juhász kedvét is megérthetjük a lemez elején felhangzó furulyaszóból, vagy ezekből a mondatokból: "Fél oldalra a kabátot, tarisznyát a vállamra, aztán míg csak oda nem értem, ami nóta jött, mindent, mindent, mindent végig, míg csak le nem értem a másik legelőre. No, akkor most elejbe kell mennem, mert már határ jön, vagy kukorica jön, vagy valami. Elejbe küldtem, a kutyák mellém feküdtek, a juh meg szépen legelve visszafordult, oszt újból. Rengeteget furulyáztam." Kiderül mindebből, hogy az elveszett Paradicsom valahol az elhagyott nógrádi legelők vidékén fog újra létesülni, amikor majd megint jár rajtuk a juh. Persze addig rengeteget kell még furulyázni.
Juhász Zoltán
A hangfelvételeket készítette és rendezte: Dsupin Pál
Köszönet Pénzes Gézának a hangtechnikai utómunkákban nyújtott segítségért.
A hangfelvételek 2009. október 12. és 2010. április 10. között készültek Noszvajon.
