A rétsági sorozóra süt a Nap

A rétsági sorozóra süt a Nap,
Benne ülnek a sorozó nagyurak,
Egyik írja az én testem állását,
Másik írja babám elbúlcsúzását.

Horthy Miklós, ha bevettél huszárnak,
Adjál lovat, hogy én gyalog ne járjak!
Adjál lovat, almás deres paripát,
Hagy ugatom át a babám kapuját!

Éldesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem keselylábú lovamat,
Császár előtt bemutatom magamat.

Éldesanyám, vett nekem kalapot,
Fújja a szél mellette a szalagot,
Ha nem fújja, magam is lobogtatom,
Ezt a barna lányt idecsalogatom a sötétbe.

Még azt mondják ez se szép, az se szép,
Olyan vagyok, mint a csillagos ég,
Olyan vagyok, mint az engedelem,
A Babám szívébe lánggal ég a szerelem a sötétbe.

Kis pejlovam a födeles rajcsúrba,
Nem jól ugrott fel a huszár a lóra,
Napos káplár, ezt a huszárt raportra,
Raport után az egyes áristomba!

Áll a raport, oda vagyok rendelve,
Azt is tudom, hogy meg leszek büntetve,
Tíz nap egyes, húsz kaszárnya áristom,
Harminc napig nem ölellek galambom.

Ha letelik a harminc nap áristom,
Büszkén megyek nyíregyházi főúton,
Tárd ki babám két karodat, ölelj meg,
Harminc napig úgysem ölelhettél meg.