Nagy udvara van a Holdnak

Nagy udvara van a Holdnak,
Nagy híre van Vidróczkinak,
Csurog-csepeg annak híre,
Mint a patak folyó vize.

Pilényesen csata állott,
Verekednek a betyárok,
Verekednek a betyárok,
Meg a víg egri zsandárok.

Vidróczki is közék állott,
Baltájával hadonászott,
Baltájával hadonászott,
Egy-egy zsandárt agyonvágott.

Derül-borul a Mátrából,
Jön Vidróczki a csatából,
Megösmerni járásáról,
Fényes acél baltájáról.

Megyen a nyáj, megyen a nyáj,
Környes-körül a hegy alján.
Ugyan, hol állok elibe,
A Mátra-hegy tetejébe?

Vajdavári hármas határ,
Vidróczki ottan a betyár,
Viseli a betyár nevet,
Szenved is ő épp eleget.

Szenved bizony télen-nyáron,
Sosem alszik Ő az ágyon,
Hol erdőbe, hol mezőbe,
Cserfa-bükkfának tövébe.

Vesd meg rózsám az ágyadat,
Hagy aluszom ki magamat!
Költsél föl majd éjféltájba,
Akkor megyek a Mátrába!

Koponyai híres csárda
Bandúrokkal körül állva.
Azért van az körül állva,
Betyár mulat a csárdába.

Iszik a betyár a csapon,
Sír a kislány az ablakon.
Ne sírj, kislány, olyan nagyon,
Nem ütik a betyárt agyon.

Lányok, lányok mi csináltok,
Hogy ily késő vacsoráltok?
Márt minálunk lefeküdtek,
Itt még ágyat sem vetettek.

Nem is vetünk akárkinek,
Csak a juhászlegényeknek,
Mert a juhász aranybárány,
Aranycsillag van a vállán.

A gulyások, a csikósok,
Kék lajbiba járnak,
Azok élik világukat
Sej, haj kik párosba járnak.

Hát én szegény kanász legény
Csak egyedül hálok,
Akármerre tapogatok
Sej, haj, csak falat találok.