Ungarescha

Egy szép táncot jókedvemből szép szerelmem küldek,
Kit gyakorta én magamban tenálad éneklek,
Táncolok, veled örülök, vígan teszik, hogy repülök,
Nagy boldogul élek.

Boldog szemek, kik ezt látják, lábak, kik ezt nyomják,
Fejér színű szép sarukat sarkok, kik hordozzák,
Keskeny derekat hordoznak, gyönge kart is tapogatnak,
És az mint akarnak.

Csudálatos szép térdeknek ékesen hajlása,
Mint angyalnak, mint régente földre leszállása,
Kézhez magát szép adása, nyárban, mint szőlő nyílása,
Néki újulása.

Sebes sólyom jókedvében magát mint mutatja,
Repül vígan, de szárnyait veszteg szépen tartja,
S táncát néki, ha, ki látja, hogy nem mozdult, azt alítja,
Minden úgy csodálja.

Írám ezeket versekben egy nagy palotában,
Szombat mellől eltávozván én gondolatimban,
Szeretőmtől eltávomban gondolván ezt én magamban,
Éneklém utamban.