Ugrás a tartalomhoz

A szerelem kertjében

Bognár Szilvia, Kónya István

Előadásmód
ének, lant
A felvétel helye
L. V. Hangstúdió, Budapest
A felvétel ideje
2008. február
Feldolgozottság
kicsit feldolgozott

Szövegek

S én kümenék küs kertembe virágom nezni

S én kümenék küs kertembe virágom nezni,
Hát leütte ­z őszi harmat virágom színyét.

Réta sétál küs görice sárga lábával,
Sárga lába, ződ e szárnya, jaj be gyöngyön járja.

Ugyan megnézd édes rózsám kit választottál,
Tiszta víznek színye alól mérget ne igyál!

Egyszer két lányok elindulának

Egyszer két lányok elindulának
Virágot szedni kezdének menni,
Egyik másiktól kezdé kérdezni:
Hát Kendet mátka, ki volt kéretni?

Már engem mátkám tízen kérettek,
Hát a tíz közül melyikhez mennyek?
Adj jó tanácsot árva fejemnek,
Hogy virág helyett kórót ne szedjek!

Arany, ezüstért, cifra ruháért

Arany, ezüstért, cifra ruháért,
Leányt el ne végy koszorújáért,
Inkább szeressed jámborságáért,
Előtted való szép járásáért!

Az igazmondás nem emberszólás,
Hogy a rossz férfi, hóttig való gyász,
Az igazmondás nem emberszólás,
Hogy a rossz férfi, hóttig való gyász.

S azt es ugyan jól megügyeld milyet szakasztasz

S azt es ugyan jól megügyeld milyet szakasztasz,
Nehogy úgy járj, mint én jártam, kedves galambom!

Magos marton sem járhatok félelem nélkül,
Páros csókot sem adhatok szerelem nélkül.

Jaj, be szépen szól egy harang, virágom, virágom

Jaj, be szépen szól egy harang, virágom, virágom,
Vajon kinek harangoznak, virágom, virágom?

Talán gyönge galambomnak, virágom, virágom,
Talán gyönge galambomnak, virágom, virágom.

Leírás

Klézse (Moldva) – Lakodalmi dal;
Nagymegyer (Komárom), Nyitraegerszeg (Nyitra) – A középkori kultúránkban gyökerező "révész"-dallamkör egyik példája, mely volta-ritmusvázba öltöztetve szinte az egész nyelvterületen lakodalmi anyaggá vált.;
Lészped (Moldva) – A három moldvai csángó dal a közismert "Tavaszi szél vizet áraszt..." kezdetű népdal variánsa, mely már a 17. századi kéziratos énekeskönyvekben is megtalálható. Az "Én kimenék" szövege visszavezethető Fanchai Jób kódexének egyik műköltői szövegére (1603).