Jere ki szívem

Jere ki szívem E szőlőhegyre,
S onnét nézzünk bé E nagy Gyószénbe!

Ott ahol lakik Benedeknének
Felnőtt, szép lánya, S egy Rozikája.

Hájtok, kérjük meg! Ha ideadják!
Mert azt nem adják, Mert odaadták.

Há vajon kinek, Há vajon kinek?
Benke Jánosnak, Benke Jánosnak.

Ritka kertben találsz télben kinyílt virágot,
Vagy zöldellő, kedves, kellő pálmafaágot,
De, óh mily nagy szerencse, bár akárki tekintse,
Nálam vagyon Istenemnek egy drága kincse.

Az házamtul, az utcámtul alig sétáltam,
Kertet, frisset és ékeset mindjárt találtam,
Melyből rózsaszálomat, zöldellő virágomat,
Leszakasztám, élem vele friss virágomat.

Én jegyesem, szerelmesem, tudod, mi légyen,
A szerelem engedelem, tudod, mit tégyen,
Tapasztalt hűségedet, hozzám kegyességedet,
Tartsd meg azért te galambom szelídségedet!