A két kápolnavirág balladája (Vámosgálfalva)
- Előadásmód
- ének
- Műfaj
- ballada
- Etnikum
- magyar
- Település
- Vámosgálfalva (Găneşti)
- Vármegye
- Kis-Küküllő
- Tájegység
- Felső-Vízmellék (Vízmellék, Maros-Küküllők vidéke)
- Nagytáj
- Erdély
- A felvétel helye
- Harangláb
- A felvétel ideje
- 2008 március
- Feldolgozottság
- az eredetihez közeli módon előadott
Szöveg
Anyám, anyám, Gyulainé,
Engedje meg aztat nékem,
Hogy vegyem el Kádár Katát,
Jobbágyomnak szép leányát,
Jobbágyomnak szép leányát!
Nem engedem, nem engedem,
Hogy elvegyed Kádár Katát!
Anyám, anyám, Gyulainé,
Én elmegyek katonának,
Én elmegyek katonának.
Megnyergeli paripáját,
S elindula katonának.
Kádár Kata ezt meglátta,
Mindjárt kifut, s kaput nyitja,
Mindjárt kifut, s kaput nyitja.
Ne nyiss kaput, Kádár Kata,
Mer én megyek katonának.
Nesze neked ez a ruha,
Akaszd föl a fogasodra,
Akaszd föl a fogasodra!
Mikor ruha téjjel habzik,
Akkor tudjad, hogy jól vagyok.
Mikor ruha vérrel habzik,
Akkor tudjad, rosszul vagyok,
Akkor tudjad, rosszul vagyok.
Hát a ruha vérrel habzott,
Akkor tudta, hogy rosszul van.
Elindula Kádár Kata,
Elindula a városba,
Elindula a városba.
Városszóga, városszóga,
Mi hír vagyon a városba?
A városba semmi sincsen,
De vagyon a Holtmarosba,
De vagyon a Holtmarosba:
Gyulainé kisebb fia
Beleszökött a Marosba.
Gyulainé kisebb fia
Beleszökött a Marosba,
Beleszökött a Marosba.
Mindjárt ő is odamene,
Maros-partra térgyepel le.
Így jár, aki szépet szeret,
Felejteni de nem lehet,
Felejteni de nem lehet.
Mindjárt ő is beleszökött,
Ott is összeölelkeztek.
Gyulainé ezt megtudta,
Mind a kettőt kihúzatta,
Mind a kettőt kihúzatta.
Az egyiknek csináltatott
Fehér márványkő-koporsót,
A másiknak csináltatott
Piros márványkő-koporsót,
Piros márványkő-koporsót.
Az egyiket temettette
Az oltárnak elejibe,
A másikat temettette
Az oltárnak háta megé,
Az oltárnak háta megé.
Az egyikből növekedett
Egy szép fehér rozsmarintszál,
A másikból növekedett
Egy szép fehér liliomszál,
Egy szép fehér liliomszál.
Azok addig növekedtek,
Amíg összeölelkeztek.
Gyulainé ezt megtudta,
Mind a kettőt learatta,
Mind a kettőt learatta.
Anyám, anyám, Gyulainé,
A jó Isten úgy megverjen,
A jó Isten úgy megverjen,
Két szem búzáé teremtsen,
Két szem búzáé teremtsen!
Az is egyik üszök legyen,
A másik meg konkoly legyen!
Éltembe sem hagytál békén,
Holtam után sem hagysz békén.
A jó Isten úgy megverjen!
Engedje meg aztat nékem,
Hogy vegyem el Kádár Katát,
Jobbágyomnak szép leányát,
Jobbágyomnak szép leányát!
Nem engedem, nem engedem,
Hogy elvegyed Kádár Katát!
Anyám, anyám, Gyulainé,
Én elmegyek katonának,
Én elmegyek katonának.
Megnyergeli paripáját,
S elindula katonának.
Kádár Kata ezt meglátta,
Mindjárt kifut, s kaput nyitja,
Mindjárt kifut, s kaput nyitja.
Ne nyiss kaput, Kádár Kata,
Mer én megyek katonának.
Nesze neked ez a ruha,
Akaszd föl a fogasodra,
Akaszd föl a fogasodra!
Mikor ruha téjjel habzik,
Akkor tudjad, hogy jól vagyok.
Mikor ruha vérrel habzik,
Akkor tudjad, rosszul vagyok,
Akkor tudjad, rosszul vagyok.
Hát a ruha vérrel habzott,
Akkor tudta, hogy rosszul van.
Elindula Kádár Kata,
Elindula a városba,
Elindula a városba.
Városszóga, városszóga,
Mi hír vagyon a városba?
A városba semmi sincsen,
De vagyon a Holtmarosba,
De vagyon a Holtmarosba:
Gyulainé kisebb fia
Beleszökött a Marosba.
Gyulainé kisebb fia
Beleszökött a Marosba,
Beleszökött a Marosba.
Mindjárt ő is odamene,
Maros-partra térgyepel le.
Így jár, aki szépet szeret,
Felejteni de nem lehet,
Felejteni de nem lehet.
Mindjárt ő is beleszökött,
Ott is összeölelkeztek.
Gyulainé ezt megtudta,
Mind a kettőt kihúzatta,
Mind a kettőt kihúzatta.
Az egyiknek csináltatott
Fehér márványkő-koporsót,
A másiknak csináltatott
Piros márványkő-koporsót,
Piros márványkő-koporsót.
Az egyiket temettette
Az oltárnak elejibe,
A másikat temettette
Az oltárnak háta megé,
Az oltárnak háta megé.
Az egyikből növekedett
Egy szép fehér rozsmarintszál,
A másikból növekedett
Egy szép fehér liliomszál,
Egy szép fehér liliomszál.
Azok addig növekedtek,
Amíg összeölelkeztek.
Gyulainé ezt megtudta,
Mind a kettőt learatta,
Mind a kettőt learatta.
Anyám, anyám, Gyulainé,
A jó Isten úgy megverjen,
A jó Isten úgy megverjen,
Két szem búzáé teremtsen,
Két szem búzáé teremtsen!
Az is egyik üszök legyen,
A másik meg konkoly legyen!
Éltembe sem hagytál békén,
Holtam után sem hagysz békén.
A jó Isten úgy megverjen!