Ördöngösfüzes – "Azt gondolod, te csipás"

Azt gondolod te csipás,
Hogy engem nem szeret más.
Szeret engem még más is,
Náladnál szebb virág is,
Náladnál szebb virág is. Álálá…

Azt gondolod te ügyetlen,
Hogy érted vagyok kedvetlen.
Se nem érted, se nem másért,
Csak a sok irigy szájáért,
Csak a sok irigy szájáért. Álálá…

Irigyeim annyin vannak,
Mint a kutyák, úgy ugatnak.
Adok nekik egy víg napot,
Hogy ugassák ki magukat,
Hogy ugassák ki magukat. Álálá…

/: Azt mondják az emberek,
Hogy én sokat szeretek. :/
De hazudtok emberek,
Mer’ én egyet szeretek,
Mer’ én egyet szeretek, de szeretek.

Én az úton le se fel,
Le se fel se mehetek.
Mind azt mondják az irigyek,
Hogy szeretőt keresek.
Nem kell nékem, van már nékem,
Van már nékem egy barna,
Kinek jobbról barna göndör a haja.

A nagyapám régen megho’t,
Az is olyan szerelmes volt. Álálá…
Én az unokája vagyok,
A legényér’ élek-halok,
A legényér’ élek-halok, de csuhajja.

Azt akartam én megtudni,
Szabad a másét szeretni? Álálá…
Tudakoltam, de nem szabad,
Így a szívem gyászba’ marad,
Így a szívem gyászba’ marad, de örökre.

Fejik a fekete kecskét,
Verik a barna menyecskét. Álálá…
Ott had üssék az oldalát,
Ne szeresse a más urát,
Ne szeresse a más urát, de sohase.