Ördöngösfüzes – Lakodalmi muzsika: cigánytánc, csárdás és zsidótánc

Fordulj kedves lovam napszentület felé,
Úgy se jövök többet soha visszafelé.
Messze fö’dre megyek, elbújdosom innen,
Szép szülőhazámat nem látom meg többet.

Idegen országban Idegen emberek,
Járok az utcákon, senkit nem ismerek.
Szólanék hozzájuk, de ők nem értenek,
Ezen az én szívem de nagyon kesereg.

Az idegen földön olyan beteg vagyok,
Szomszédim házáig alig elámbolygok.
Szomszédim azt mondják, talán meg is halok,
Én is azt gondolom, meg sem is maradok.

Bárcsak ez az éjszaka,
Szent György napig tartana!
Soha meg ne virradna,
Soha meg ne virradna,
Soha meg ne virradna. Álálá…

Az ajtómig meg vissza,
A gyűrűmet add vissza!
Mert ha vissza nem adod,
Megcsípem az ajakod,
Megcsípem az ajakod. Álálá…

Esik eső, zúg a malom,
Holnap lesz a lakodalom.
Esik eső, zúg az idő,
Holnap lesz az esküvő,
Holnap lesz az esküvő. Álálá…

Lassan kocsis, hogy a kocsi ne rázzon,
Hogy a babám gyönge szíve ne fájjon!
/: Mer’ az úton nincs patika, ihaj, sem orvos,
Babám gyógyít, nem a kórházi orvos. :/

Azt gondolod te csipás, ihaj, te csipás,
Hogy engem nem szeret más, ihaj, szeret más.
/: Szeret engem még más is, ihaj, még más is,
Az ügyes édesanyád is, de az anyád is. :/

Azt gondolod te szigorú, ihaj, szigorú,
Hogy érted lettem szomorú, de szomorú.
/: Se nem érted, se nem másért, ihaj, sem másér’,
Az ügyes édes anyádért, de az anyádér’. :/

Falu végén a feszület,
Hárman lepték meg a szüzet.

Máma péntek, holnap szombat, vasárnap,
Sepregetnek a füzesi leányok.
/: Seperjétek ki az utcát simára!
Jön a babám, csikorog a csizmája. :/

Édesanyám mér’ szültél a világra?
Mér’ nem dobtál a zavaros Tiszába?
/: Tisza vize vitt volna a Dunába,
Hogy ne lennék senki megunt babája. :/

Keserű víz nem hittem, hogy édes légy,
Régi babán nem hittem, hogy csalfa légy.
/: Csalfasággal csaltad meg a szívemet,
A jóisten borítsa rád az eget! :/

Kertünk alatt gödröt ásnak, mély gödröt ásnak.
Szebb szeretőm van, mint másnak, ihaj, mint másnak.
/: Bárcsak ilyen szép ne vo’na, kevesebb irigyem vo’na,
Kevesebb irigyem vo’na, Ánáná… :/

Széna terem parlagon, kinn a parlagon.
Feküdj mellém galambon, édes galambom!
/: Ha fekszem is temelléd, arccal fordulok feléd,
Arccal fordulok feléd, Ánáná… :/

Beljebb, beljebb a falig, egész a falig,
Ölelj engem hajnalig, egész hajnalig!
/: Míg édesanyád aluszik, veled mulassak hajnalig,
Veled mulassak hajnalig, Ánáná… :/

Most jöttem Gyuláról,
Gyulafehérvárról.
Leesett a lovamról a patkó,
A három lábáról.

Csak egy maradt rajta,
Az is kotyog rajta.
Kovácslegény lelki jó pajtásom,
Igazítsál rajta!

Kovács kalapálja,
Mind azt veri rája,
Hogy ennek a keselylábú lónak
Magyar (gyerek) a gazdája.

Húzzad cigány mindaddig, mindaddig, de mindaddig,
Míg a pendely langallik, de langallik!
/: Húzzad cigány mindaddig, ej de mindaddig,
Míg a pendely langallik, de langallik! :/

Gyere rózsám, gyere ki, gyere ide, gyere ki!
Mondok neked valamit, de valamit.
/:Nem mondok én egyebet, hej de egyebet,
Csak hogy szeress engemet, de engemet! :/

Korcsoma a templomunk,
S a muzsikus a papunk.

Hosszúszárú laboda,
Nem termettem dologra.
Lábam termett a táncra,
Szemem a kacsintásra.

Nyisd ki babám az ajtódat,
Ereszd be a galambod!
/: Ja de lassan nyitod ki,
Mintha nem tudnád, hogy ki. :/

A füzesi templom előtt,
Megfogadtam Isten előtt,
Hogy nem tartok több szeretőt,
Csak minden ujjamra kettőt.
Ha nem kettőt, bár egyet,
Kit igazán szeretek.

Ez a kicsi szegelet
Megér három ezeret.

Én azt hittem, hogy mennydörög,
Azt’ csak a tököm lődörög.

Húzzad édes muzsikásom,
Mer’ én néked megszo’gálom.
Vagy aratok, vagy kapálok,
Vagy egy éjjel véled hálok.

Ide lábam, ne tova,
Nem a szomszéd faluba!
Mer’ a szomszéd faluba’,
Nincs ilyen jó muzsika.