Fúj, süvült a Mátra szele

Fúj, süvült a Mátra szele,
Ingem, gítyám lobog bele.
Kalapom is elfújta már,
Tiszába vitte a tatár.

Istenadata falu nyája,
Ez is az utamat állja,
Talán itt van hét vármegye,
juha, borja és tehene.

Habos Sárga csikóm nyaka,
Ujjnyi vastag a por rajta,
Meg ne utálj kedves rózsám,
Hogy ily piszkos poros orcám.

Kalapom a Tiszán úszkál,
subám zálog a bírónál,
De a szívem itten dobog,
Forró lángja feléd lobog.

Amott lent a hegyek oldalába,
Ül két juhász feket subába,
Amint ottan ülnek, beszélgetnek,
Azt mondja a gazdag a szegénynek.

Hallod-e te zsegény juhászlegény!
Van-e neked pénzzel teli erszény?
Ha nincs neked pénzzel teli erszény,
Azér­ vagy te szegény juhászlegény.
Megveszem a szegénységet tőled,
Ráadásul adod a szeretődet.
A világot adnád ráadásnak,
A szeretőmet mégsem adom másnak,
Mer­ a sok pénz majd hamar elfogyna,
Sem szeretőm, sem pénzem nem volna,
Akkor lennék csak igazán szegény,
Szegény, szegény, szegény juhászlegény.