Nem messze van ide Kismargita

Nem messze van ide Kismargita,
Környeskörül folyja azt a Tisza,
Közepébe koponyai csárda,
Benne mulat egy betyár bújába.

Jó estét, jó estét csaplárosné!
Hát ez a szép pej paripa kié?
Jó bort iszik ennek a gazdája,
Most jött ide nincs egy félorája.

Küldje ki hát ennek a gazdáját,
Hisz nem bántjuk mink, ha megadja magát.
Ki sem megyek, meg sem adom magamat,
Kinek tetszik, hajtsák el a lovamat.

Száz forintot adtam egy pejlóér­,
Másik százat rávaló szerszámér­,
Harmadikat egy szép barna lányér­
Kit nem adnék széles e világér.

Csaplárosné hallja-e, hallja-e?
D episzkos a köténye eleje,
Mossa ki aköténye elejét,
Úgy várja a borivó vendégét!

Csaplárosné ad-e bort hitelbe?
Itt hagyom cifraszűröm benne,
Ha ki nem váltom szombaton estére,
Vesse ki a csárda tetejére!

Suba, suba, aranyszőrű suba,
Kit nem adok egy vaklóér­ oda,
Mer­ a vak ló világtalan vak ló,
De a suba szép asszony takaró.