Túl a Tiszán

Túl a Tiszán, endréfalvi határba,
örg nyárfa nevekedik magába,
Alatta egy juhászlegéyn klánétál,
Kicsalja az endre báró leányát.
No, Te juhász aranyos legyen a szád,
Ha te nekem ilyen szépen klanétálsz.

Ki is nyílt az endre báró ablaka,
Göndör hajú kisasszony néz ki rajta,
No, Te juhász aranyos legyen a szád,
Ha te nekem ilyen szépen klanétálsz.

de Öreg báró nem vete ezt tréfára,
Felpattant a lejobb nyerges lovára,
Felpattan a legjobb nyerges lovára,
Kivágtata közelebbi tanyára.

Kérdezi a számadó juhásztól,
Hová lett a bojtárod a nyájától?
A bojtárom három hete csavarog,
Bizonyára vele van a kisasszony.

Méltósága hintót küld a lányáé­,
Három zsandárt meg a juhászlegényé­,
Kisasszonynak kastély van a számára,
A juhásznak készül az akasztófa.

Diófából kifaragják azt a fát,
Mellikre a juhászlegényt akasztják,
Fujja ja szél a fekete göndör haját,
Nem öleli többé a báró lányát.

Endréfalván végig menni nem merek,
Mer­ azt mondják, fekete gyászt viselek,
Fekete gyász hófhér a zsebkendőm,
Juhászlegéyn volt az első szeretőm.

FAluvégen cigányasszony sátora,
Báro kislány minden este megy oda.
Elmegy és megkéri a jövőét,
Juhászlegény lehet-e még az övé.