Ú­rakják, Ú­rakják, magas Gyivó várát. A falba épített feleség

Ú­rakják, ú­rakják magos Gyivó várát,
Kit éjjel felraknak, az nappal mind lehull.

Kit nappal felraknak, az éjjel mind lehull,
Kit nappal felraknak, az éjjel mind lehull

Olyan álmot látott a legnagyobb kőmjes,
Melyiknek odatalál asszony felesége.

Annak vegyék felyét, rakják e kócába,
Annak vegyék felyét, rakják e kócába!

Olyan álmot látott legnagyobb kőmjesné,
Kerek udvarában, vérkút folyott vala.

Szolgám, édes szólgám, ébredjél meg szolgám!
Hámold meg e lovakat, hogy inuljunk útnak!

Hámolá lovakat, elindultak útnak,
Hámolá lovakat, elindultak útnak,

A legnagyob kőmjes ő es eléálla,
Ő es eléállott Vigyázkodó hegyre.

Messzünnett meglátá, hogy menen, hogy menen,
Hogy menen, hogy menen asszony felesége.

Istenem, Istenem, mível térítsem meg,
Adj egy nagy kőesőt, térjenek meg vissza.

Azt es ad az Isten, mégse térének meg,
Azt es ad az Isten, mégse térének meg.

Hajtsad szolgám, hajtsad ez én hat lovamat,
Hajtsad szolgám, hajtsad ez én hat lovamat!

Istenem, Istenem, szerelmes Istenem,
Adj egy fene farkast, Térjenek meg vissza!

Azt es ad az Isten, mégse térének meg,
Azt es ad az Isten, mégse térének meg.

Térjünk meg asszonyunk, mer­ nem jóra meyünk!
Hajtsad szolgám, hajtsad ez én hat lovamat!

Csak odaérnek magas Gyivó várhoz,
Csak odaérnek magas Gyivó várhoz.

Tréfálkozni akarunk, bé akarunk rakni,
Tréfálkozni akarunk, bé akarunk rakni.

Felvevé z­ölébe, felvevé z­ölébe,
Megölele, megcsókolta, felvitte a zidra.

Felrakák őt térdig, felrakák őt térdig,
Tréfa-e vagy való, tizenegyik kőmjes?

Való ez asszonyunk, z­urad tette törvényt,
Való ez asszonyunk, z­urad tette törvényt.

S­az én gyermekeim kki feresztgeti meg?
Ne búsúuld asszonyunk, vannak gyenge eső.

S­az én gyermekeim ki ebédelteti meg?
Vannak jó madárkák, s azok enni hordanak.

S­az én gyemekeim ki ringatja el?
Vannak gyenge szellők, s azok elringatják.