Mónár Anna. Az elcsalt feleség
- Műfaj
- ballada
- Etnikum
- magyar
- Település
- Magyarcsügés
- Vármegye
- Csík
- Tájegység
- Gyimes
- Nagytáj
- Erdély
- Feldolgozottság
- kicsit feldolgozott
Szöveg
MÓNÁR ANNA
(Az elcsalt feleség)
Jere velem Mónár Anna,
Én nem megyek te katona.
Jámbor uram az erdőbe,
Kicsi fiam a bőcsőbe.
Addig csalta a katona,
Amíg útnak indította,
Addig mentek mendegéltek,
Míg egy bukros fához értek.
Nyugodjunk meg, Mónár Anna,
Üljünk le az árnyékába!
Nezz egy kicsit a fejembe,
Hogy aludjam az öledbe!
A nézésnek a képébe
Mónár AnnaFeltekinte:
Bukros fának tetjébe
Kilenc leány felaksztva.
Kilenc leány felakasztva,
A tizedik ő lesz még ma.
Eszébe juta kisfia,
Jámbor ura, kicsi fia.
A szeméből a könny erede,
Egy csöpp könnyű lecseppene
A katona orcájárar,
Megébredt a jó katona.
Mér sírsz magad Mónár Anna?
Én nem sírok, te katona.
Bukros fának hull harmatja,
Abból cseppent az orcádra.
Ho gy eshetik harmat mostan,
Mikor éppen álló dél van?
Mondá neki a katona:
Hágjál fel, Anna a fára!
Én nem tudok fára hágni,
Mutasd meg aztán felhágok.
Elindult a jó katona,
Visszaesett fényes kardja.
Mónár Anna felragadta,
Ütni-vágni kezdett héjza.
Hadd meg, Anna, életemet,
Neked adom a kincsemet.
Nem kell nekem a te kincsed,
Kell nekem a piros véred.
A katonát esszevágta,
Felöltözött gúnyájába.
Visszaindult hazájába,
Hát mit lát a kapujába?
Az udvaron jámbor ura,
Hallja bent syír kicsi fia.
Hallod-e, te jámbor gazda,
Adjál szállást éccakára!
Én jó szüvvel, te katona,
De úgy sír a kicsi fiam.
Hallode-e, te jámbor gazda,
Messze van-e a korcsoma?
Ha van jó bor a faluba,
Hozz egy kupát kóstolóba!
Elindult a jámbor gazda,
Há aluszik kicsi fia.
Még a kicsike is tudja,
Idegen van a házamba.
Inni kezdék a borikat,
Mondogatják panaszikat.
Azt mondja a jó katona,
Hallod-é, te jámbor gazda!
Feleséged visszajönne,
Megszidnád-e, megvernéd-e?
Megszidnád-e, megvernéd-e,
Vajt életjébe felvetnéd-e?
Meg se szidnám, meg se verném,
Még életjébe fel se vetném,
De én tudom, nem jő vissza,
Többet meg se látom soha.
Felállott a jó katona,
Bémene a kamrába,
Felöltözöt gúnyájába,
Hogy rátalált gazdájára.
Megölelte jámbor urát,
Ölébe vette kisfiát.
Megszpetatta, elringatta,
Karjai közz elaltatta.
(Az elcsalt feleség)
Jere velem Mónár Anna,
Én nem megyek te katona.
Jámbor uram az erdőbe,
Kicsi fiam a bőcsőbe.
Addig csalta a katona,
Amíg útnak indította,
Addig mentek mendegéltek,
Míg egy bukros fához értek.
Nyugodjunk meg, Mónár Anna,
Üljünk le az árnyékába!
Nezz egy kicsit a fejembe,
Hogy aludjam az öledbe!
A nézésnek a képébe
Mónár AnnaFeltekinte:
Bukros fának tetjébe
Kilenc leány felaksztva.
Kilenc leány felakasztva,
A tizedik ő lesz még ma.
Eszébe juta kisfia,
Jámbor ura, kicsi fia.
A szeméből a könny erede,
Egy csöpp könnyű lecseppene
A katona orcájárar,
Megébredt a jó katona.
Mér sírsz magad Mónár Anna?
Én nem sírok, te katona.
Bukros fának hull harmatja,
Abból cseppent az orcádra.
Ho gy eshetik harmat mostan,
Mikor éppen álló dél van?
Mondá neki a katona:
Hágjál fel, Anna a fára!
Én nem tudok fára hágni,
Mutasd meg aztán felhágok.
Elindult a jó katona,
Visszaesett fényes kardja.
Mónár Anna felragadta,
Ütni-vágni kezdett héjza.
Hadd meg, Anna, életemet,
Neked adom a kincsemet.
Nem kell nekem a te kincsed,
Kell nekem a piros véred.
A katonát esszevágta,
Felöltözött gúnyájába.
Visszaindult hazájába,
Hát mit lát a kapujába?
Az udvaron jámbor ura,
Hallja bent syír kicsi fia.
Hallod-e, te jámbor gazda,
Adjál szállást éccakára!
Én jó szüvvel, te katona,
De úgy sír a kicsi fiam.
Hallode-e, te jámbor gazda,
Messze van-e a korcsoma?
Ha van jó bor a faluba,
Hozz egy kupát kóstolóba!
Elindult a jámbor gazda,
Há aluszik kicsi fia.
Még a kicsike is tudja,
Idegen van a házamba.
Inni kezdék a borikat,
Mondogatják panaszikat.
Azt mondja a jó katona,
Hallod-é, te jámbor gazda!
Feleséged visszajönne,
Megszidnád-e, megvernéd-e?
Megszidnád-e, megvernéd-e,
Vajt életjébe felvetnéd-e?
Meg se szidnám, meg se verném,
Még életjébe fel se vetném,
De én tudom, nem jő vissza,
Többet meg se látom soha.
Felállott a jó katona,
Bémene a kamrába,
Felöltözöt gúnyájába,
Hogy rátalált gazdájára.
Megölelte jámbor urát,
Ölébe vette kisfiát.
Megszpetatta, elringatta,
Karjai közz elaltatta.