Mikor bujdosni indultam

Mikor bujdosni indultam

Mikor bujdosni indultam,
Színyem nem vót, úgy búsultam,
Búsulj szívem, mer­ nincs kedvem,
Mer­ elhaygyott víg örömem.

Nézz csak pajtás, visszafelé,
Látsz-e az én hazám felé?
Látom füstjét de csak elig,
Hogy az égen feketéllik.

Bukovina mit vétettem,
Hogy én benned nem élhettem?
Ha a hazádban megélhetsz,
Idegen földre ne siess!

A hazámba nem élhettem,
Idegen fődre siettem.
Idegen főd az én hazám,
Idegen a népek hezzám.

Úgy búsulok, majd meghalok,
Méges jókedvet mutatok.
Méges jókedvet mutatok,
Más ne tudja, hogy búsulok.

Úgy megett engem a bánat,
Hogy e földön elig járok.
Úgy meg vagyok búval rakva,
Mind a sóvári almafa,
Kettő, három terem rajta,
Méges törik le az ága.