Haláltánc

Fáj a szívem, szívem tája,
nincsen annak patikája,
nincsen annak patikája,
Fáj a szívem szívedért,
két fekete szemedért.

Fáj a szívem kívül-belül, bánat szorítja
kétfelől, bánat szorítja kétfelől.
Fáj a szívem nem tagadom,
aiért fáj nem láthatom.

Fáj a szívem, érted él,
akiért fáj nincsen itt,
akiért fáj nincsen itt.
Akiér a szívem fáj,
nem ezen az utcán jár,
Akiér a szívem nem fáj,
minda kapum előtt sétál!

Édesanyám lánya vótam,
amig szeretni nem tudtam.
s mient szeretni tanultam,
fekete gyászba borultam.

Szállj ki bánat aszívemből,
elég volt már becsültből!

Azt mondja a kakukkmadár,
nem sokéáig élek én már.
Azt mondja a kakukkmadár,
nem sokéáig élek én már.

Sírba viszen a búbánat,
meghalok rózsám utánad.
Én elmegyek, te itt maradsz,
tudom rózsám, hogy megsiratsz.
Sirat engem a madár is ,
lehajllikértem az ág is.

Nézz ki rózsám ablakidból, most visznek ki a faluból,
Vess utánam egy pillantást,
többet úgysem látjuk egymást!

Fekete gyász hervasztott el,
a fekete föld temet el.

Üvegablak, réz a sarka,
régi babám néz ki rajta.
Nézz utánam kservesen,
látsz még engem, vagy sohasem!

Kimenztem a temetőre,
síram megástam előre.
Fejér rózsafát ültettem,
a nevemet reátettem.

S ha kivisznek az udvarra,
boruljál a koporsómra,
Ejtsél réám egypár könnyet,
talán megérdemlem tőled!

Piros rózsa, kék nefelejcs,
engem rózsám el ne felejts!

Halál, halál, halál,
de kegyetlen voltál,
Mikor elindultál,
másra nem találtál.

Elröpült a madár,
itt hagyta a páját,
A párját, a párját,
mindenik árváját.

Árva az a madár kinek párja nincsen.
Én is árva lettem,
jaj, mer nekem sincsen.