Az "Erdei Erzsié"

Amerre én járok, még a fák is sírnak,
Gyenge ágairól a levelek lehullnak.
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
Mer az én galambom mást szeret nem engem.

Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem,
Mér nem termesz nekünk
minden fa levelén?
Diófa levelén, rózsafa tetején,
Hogy szakítson rólad minden leány s legény.

Mer én szakisztanék, ha jóra találnék,
Ha jóra, ha szépre, a régi szeretőmre.
Lám én szakísztottam, el is szalasztottam,
Mer é szakísztottam, el is hevasztottam.

Sötét felhő koszorúzza az eget,
Eltiltották tőlem a szertőmet.
Tiltsa el az Isten azt a menyországtól,
Aki engem eltiltott a babámtól.


S lebeszélte azt a gonosz vénanyja,
hogy engemet ne vegyen férjeh soha.
A vénasszonynak ne legyen nyugodt álma,
A száraz köszvény álljon a derekába.

A babámnak is bús szívem azt kívánja,
Ha más lányhoz jár, törjön el a bokája,
A szép szeméből a bánat könnye áradjon,
A zsebkendője soha meg ne száradjon.

Udvaromon van egy feneketlen kút,
abb fűrdik aranykakas, aranytyúk.
Aranykakas mind azt kukorégolja,
Szép a babám, a világon nincs párja.

Házuunk előtt van egy feneketlen tó,
Abba fürdik három fekete holló,
Három fekete hollónak ej de hat szárnya,
Nem kell nekem senki megunt babája.

Kisangyalom, ha meguntál szeretni,
Szabad neked más szeretőt keresni.
Keress olyant legyen ökre s festett szekere,
A patikát gazdagítsd meg belőle!
Keress olyant legyen ökre s festett szekere,
A doktorokat gazdagítsd meg belőle!

Udvaromba hármat fordult a kocsi,
Édesanyám minden pakkom hozza ki.
Hozza ki a behívólevelemet,
Hogy Vistába felejtsék a nevemet.

Kiáltozások
Aki ide betéved,
dolog nélkül megélhet!

Húzd rá cigány, húzzad jobban,
táncolni való kedvem van!
Kicsi nekünk ez a ház,
kirúgjuk az oldalát!

Aki nem tud mulatni,
menjen haza aludni!
Lám én tudok táncolni,
itt akarok mulatni!

A vistai gödör árok,
ott teremnek karcsú lányok.
Karcsú, magas, mint a nádszál
hajlik, mint a rozmarintszál.

Ez az élt ilyeneké,
nem a százesztendősöké!