Legyen úgy, mint régen volt

1.
Elment Kossuth Lajos
A török hazába,
Kérni segedelmet
Kis Magyarországra.

Árva Magyarország,
Most nincsen néki atyja,
Első Ferenc József
Csak sanyargatója.

Megrakják a tüzet,
Mégis elaluszik,
Ritka szeretet az,
Aki el nem múlik.

2.
Legyen úgy, mint régen vó't,
Legyen úgy, mint régen vó't,
Süvegelje meg a magyart,
Süvegelje meg a magyart,
Mind a német, mind az oláh, mind a tót.

3.
Öregapád valagába' mostan lesz a vásár,
Öreganyád odaballag, keszkenyőket vásál,
Igenyős-bugyogós zsidó asszony lánya,
Lába között ki van festve a szádnok formája.

Nagyot durrant a kanász a város utcáján,
Nagyot, bizony, ejehaj, a halála óráján,
Nem kell nékem a kanász, csak a felesége,
És nem azt a száraz kórót gyukom a nyers földbe.

4.
Bogár Imrét hat zsandár kíséri,
Szeretője az ablakon nézi,
Ne nézd, Marcsa, gyászos életemet,
Min' teérted szenvedem ezeket'.

5.
A fene egye meg a mészáros bárdját,
Minek vágta el a gyenge bornyú lábát,
Lám a szegény bornyú nem tud lábán járni,
A szegény bakának hátán kell hurcolni.

Mikor a bakancsos elkezd öltözködni,
Fűzi a bakancsát, elkezd káromkodni,
Száríjja a csizmáját, átkozza a császárt,
Mért nem adott néki minden reggel tisztát.