Erdő, erdő, de szép kerek erdő

1.
Erdő, erdő, de szép kerek erdő,
Közepibe' térdig ér az mező,
Közepibe' térdig ér az mező,
De sokat ér az igaz szerető.

Erdő, erdő, de szép kerek erdő,
Sárgarigó benne a kerülő,
Sárgarigó, meg a fülemüle,
Szép a babám, nem válok el tőle.

2.
Kiöntött a Tisza a partjára,
Isten hozzád, rózsám, utoljára,
Elmegyek a Tisza mellé lakni,
Ott fogok szép szeretőt tartani.

3.
Míg én hozzád jártam, mindig álmos voltál,
Szóltam hozzád, de te mindig haragudtál,
Én tőlem már ki is alhatod magadat,
Nem ölelem át a vékony, karcsú derekadat.

Fecskemadár magasan száll fenn a levegőbe',
Azt kérdezi, láttam-e a szeretőjit,
Láttam biz'én, láttam a kis dömsödi réten,
Keselábú lovát legeltette kötőféken.

Csak az esett nékem nagyon nehezemre,
Hogy a babám olyan büszkén jár előttem,
Olyan büszkén, mintha sose látott volna,
Mintha szeretője sose lettem volna.

4.
Piros alma leesett a sárba,
Piros alma nem esett hiába,
Piros almát felveszem, megmosom,
Csókolom a kedves kisangyalom.

Piros alma, ne gurulj, ne gurulj,
Barna kislány, ne búsulj, ne búsulj,
Lám én érted sohase búsulok,
Úgy is tudom, hogy a tied vagyok.