A kállai kettős

Az albumon Kodály Zoltán művének népi dallamait mutatjuk be. (Kállai kettős vegyeskarra és zenekarra eredeti népdalok után, 1950, [Eő 169.]). A dallamokat Kodály 1928-ban gyűjtötte, és ő maga jegyezte le. (`Kodály forrás`). A híres táncot már 1649 táján említik egy versben: `Most már elől járod a kállai kettőst`. Nagykállóban (Szabolcs) készült filmfelvételen látható ez a csalogatós páros tánc. A zenészek igen lassan játsszák a `Felülről fúj az őszi szél` népdalt. A ár egyhelyben derékfogással áll, majd ritmikusan jobbra-balra mozdul, szembefordulnak csípőre tett kézzel, vagy figurázva táncolnak, eltávolodnak egymástól, majd kitárt karral indulnak egymás felé, de az utolsó pillanatban az asszony kifordul, párját csalogatva eltáncol. A férfi utána, együtt forognak, majd újból kezdődik az eltávolodás és csalogatás. A zene közepes tempójú friss csárdásra vált a `Kincsem, komámasszony` dallammal, majd nagy tempóban a `Nem vagyok én senkinek sem adósa következik. A frissben is páros forgás, csalogatós, visszatalálás követi egymást. Vidám táncszók, csapások, cifrázó figurák emelik a tánc hangulatát. Dallamai, táncmotívumai a környék csárdásaiban megtalálhatóak, ugyanakkor kötött dallam-használata és a szinte rögzített táncfolyamata, valamint a gyakran több pár egyszerre való egyforma tánca tudatosan szerkesztett polgári társastánchatásra utal. Sokan foglalkoztak evvel a tánchagyománnyal. A legelső: Farkas Lajos: `A kállai kettős` tanulmánya az Ethnográfia folyóirat 1895-ös számában, a legismertebb Réthei Prikkel Marján: `A magyarság táncai` Budapesten 1924-ben megjelent műve. Előadásunkban nagymértékben követtük a tiszakóródi Horváth Aladár prímás játékát. (Ld. Virágvölgyi Márta, Vavrinecz András: Szatmári népzene, Népzenei füzetek és hangszeres példatár, Bp., 1992.) (részlet a lemez kísérőfüzetéből)