"Üzent nékem János diák..."

Elosztották a bánatot,
Ott se’vótam mégis jutott.
Ha még egyszer elosztanák,
Talán mind is nekem adnák.

Szemem felvetem az égre,
Hull a könnyem le a földre.
Hull előmbe, hull a földre,
Hull bánatos kebelembe.

Szép a tavasz szép a nyár,
Szép aki párjával jár.
Szép a tavasz szép a nyár,
Szép aki párjával jár.

Ne menj jégre, mer’ elesel,
Ne szeress mert boldog leszel.
Jégre mentél, el is estél,
Szerettél, boldog nem lettél.

Jaj, de bánom egy dolgomat,
Hogy így megcsaltam magamat.
Virágok közt rózsa voltam,
Választani mégsem tudtam.

Választottam, de már késő,
Mer’ elmúlt a sok szép idő.
Választottam, de már késő,
Esik előttem az eső.

Üzent nekem János deák,
Kell-e babám a gyöngyvirág.
Nem kell nekem a gyöngyvirág,
Maga sem kell János deák.

Üzent nekem a katona,
Kell-e babám karton szoknya.
Nem kell nekem karton szoknya,
Maga sem kell a katona.

Üzent nekem a kalmár is,
Kell-e babám piros kláris.
Nem kell nekem piros kláris,
Maga sem kell a kalmár is.

Üzent nékem csizmadia,
Kell-e babám piros csizma.
Nem kell nekem piros csizma,
Maga sem kell csizmadia.
la-la-la...

Üzent nekem Barna Pista,
Kell-e babám szelíd csókja.
Jaj, kell nekem szelíd csókja,
Maga is kell Barna Pista.
la-la-la...