Széki dalok

Csak azt mondd meg jó galambom, hogy melyik úton mégy el,
Felszántatom azt az utat, aranyos ekével.
Be is vetem én azt, szemen szedett gyönggyel,
Be is boronálom, sűrű könnyeimmel.

(Jaj) De szépen szól a cimbalom, mi lesz belőlünk galambom,
Belőled egy filemile, ki a párját elvesztette.
Belőlem egy szép szomorú,
Egy szép elhervadt koszorú.

Temetőbe’ kék ibolya, szívem gyászba borulva,
Nem egyébért, csak teérted, amér’ tiltva vagyok tőled.

Tiltnak rózsám, tiltnak tőled, mer’ én igazán szeretlek,
Tilt az apám, tilt az anyám, tilt az egész famíliám.
Boldog volt az én életem, amíg szeretni nem kezdtem,
Mióta szeretni kezdtem minden bánatba’ részt vettem.

Irigyeim annyin vannak, mint a kutyák úgy ugatnak,
Adok nekik egy víg napot, hadd ugassák ki magukat.

Temetőbe’ kék ibolya, nem leszek szerelmes soha,
Láncot veretek szívemre, megmutatom bírok vele.

A kapuba’ a szekér,
Eljött a menyasszonyér’.
A menyasszony azt mondja,
Nem menek férjhez soha.

Párnahaja szövetlen,
Derékalja töltetlen.
A tolluja a tóba’,
A vadréce hordozza.
A vadrucát megöljük,
S, a tolluját elvesszöük.

Örömanya gyüjjön ki,
A kapuját nyissa ki.
Eressz be a vejét,
A lánya szeretőjét.
la-la-la...