Most van esztendeje...

Most van esztendeje, másodikba fordult
Hogy az én édesem háborúba indult
A hosszú utakat eleibe vette

A bút s a bánatot magához ölelte
Kísérj el ingemet bárcsak a kapudig

Ha kapudig nem is bárcsak ez ajtódig
Onnan elmenyek én szivem egyedül is
Ingem Isten őröz, őrözzön téged is

Az eső is esik köpönyegem ázik
A szél patkójától a kő is szikrázik

Győzünk-e vaj vesztünk, tán immár elválik
E sok szenvedés tán megjutalmazódik