Hunyadi bojtárja

Az Isten áldja meg
A kiskutyám lábát
Sokszor megkerülte
Hunyadi guláját

Sokszor megkerülte
El is terelgette
Áldja meg az Isten,
Aki teremtette

Gyönyörű barmaim
Tizönhárman vóltak
Mind a tizönhárman
Szép fehérek vóltak

(a) Tizönharmadikat
A nagy sas elvitte
Szép piros vérével
(a) Földet beföstötte

Az itató helem
Vérben bugyboríkúlt
Az etetőhelem
Fenékbűl fölfordult

Gyüttek a csöndérök
Nehéz vasra vertek
Kevés bajaimért
Nagy rabságba vittek

Elkésértek engöm
Az urak elejbe
Régi cimboráim
Vallottak szömömbe

Lekésértek akkor
A sötét börtönbe
Istenöm nem tudom
Hogy mi történik vélem

Anyám, édösanyám
Mondja az uraknak
(Hogy) Mondják meg az urak,
(Hogy) Velem mit akarnak

Fiam édös fiam
Az urak azt végzik
Huszonnégy órára
Fejedet elveszik

Anyám édösanyám
Kár vóna azt tönni
Hóhér keze által
Fejemet elvönni

Sárga rézszarkantyúm
Szélnek rezögtetni
Lobogós gatyámat
Szélnek lobogtatni

Szép kondor hajamat
Szélnek kondorgatni
Szép piros orcámat
Napnak pírongatni

Ez lösz aztán néköm
Az utolsó órám
Kedves édösanyám
Most már Isten hozzád