Jeremiás siralmai - Lamentáció

Alef. Én vagyok a férfi, aki nyomorúságot látott az
Úr haragjának vesszeje miatt. Elvitt engem, és a sötétségbe
vezetett, és nem a világosságra, csak ellenem fordította kezét, és csapásival sújtott egész napon. Beth. Megfonnyasztotta az én bőrömet és húsomat, és megrontotta az én csontjaimat, körülkerített engem, körülvett kínnal és gyötrődéssel, sötét helyre vitt engem, mint a rég elfeledett holtakat. Ghimel. Körülépített engem, hogy ki nem menjek, megnehezítette az én béklyóimat, hiába kiáltottam és könyörögtem, elvetette az én imádságomat, elrekesztette utaimat négyszögű kövekkel, és ösvényeimet felforgatta. Teth. De jó az Úr az őbenne bízókhoz, és az őt kereső lelkekhez, jó hallgatással várakozni, mígnem megszabadít az Isten, jó a férfiúnak, ha az igát ifjúságától fogva viseli. Jod. Leül egyedül és hallgat, mert ezt magára vette, a porba teszi a száját, "talán valamiképpen még reménység lenne?", orcáját odafordítja az őt verőknek, és betelik gyalázattal. Kaf. Mert nem űz el örökre az Isten, és ha már elvetett is, megkönyörül irgalmának sokasága miatt. Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez!