Körmeneti antifóna

Ki alkotá a mindent, halálra ítélve kereszten függ
és szenved; s íme, fennszóval kiált, kiadja lelkét.
Az ősi templom kárpitja meghasad, megnyitja
mélységét sok sír, és szerte a földön nagy
rengés támadt, mert az egész nagyvilág kiált,
hogy Isten Fiát meghalni nem tudja tűrni.
Megnyitja végül katona lándzsája az Úr,
a megfeszített oldalát, és abból vér és víz árad:
emberek üdvének nagy váltságdíja.

Ó, mily csodás e kincs, e seb-vér,
melynek ára kiváltott a fogságból minket;
széttört végre az alvilág börtönének zárja,
és megnyílott nékünk kapuja a mennynek.