Rákóczi búcsúja (Hallgassátok meg, magyarim)

Hāgassátok meg, magyarim, amit beszélek,
Tanácsojjatok, vitézim, hogy mitevő legyek?
Jön a neëmet, dúl-fúl, éget,
Rabol mindent; jaj vitéizim,
Most már mit tegyek?

Tanácsojjuk felségedet, meg se is vesse:
Arannyait, ezüstjeit rudakba veresse.
Rakassa fel, vitesse el,
Hordassa el éis menjen el,
Mëre szeme lát!

Megcselekszem, elkövetem, mondja valaki,
Sőüt szeretem, meg se vetem, oktasson akárki.
Itt az időü, minden látja,
De megtudja, hogy megbánja
Spion Károlyi!

Megfizeti méig az árát az árulásnak,
Kipóutojja maradéikai Esze Tamásnakm
Hanem másnak, árulásnak,
Akkéint lesz méig néiki dolga,
Miként Judásnak.

Nézd, a német lakóuföldünk már mivéi tette:
Asszonyainkat, leányainkat megszeplőüsítette.
Ő lesz hát már vezéretek,
Jaj, de szánlak benneteket.
Isten megáldjon!

Sok pénzembe, sok kincsembe került váraim,
Hazám, néipeim, pompásan éipült palotáim!
Isten veled, ecsedi vár,
Nem látlak már, munkácsi vár,
Isten megáldjon!

Ó, égrekiáttóu vétek, hogyha képzelem:
Országábúl kibujdosik, néizd, a fejedelem!
Én nem képzem, nem is véilem,
Más országok kirájjánál
Hejjem nem lelem.

Ó, Úristen, legyé vezéir az utazóuknak,
Legyéil erőüs kalauzza most a bujdosóunak;
Kik bujdosnak és busulnak,
Mennek Istenhez, míg meg nem
Vigasztalóudnak.