Nem messze van ide Kismargita

Nem messze van ide Kismargita,
Környes-körül follya a Tisza.
Közepébe koponyai csárda,
Abba mulat ëgy bëtyár magába.

- Kantinosné, jóestét, jóestét!
Hát ez a szép pejparipa kié?
- Jó bort iszik annak a gazdája,
Most érkëzëtt, alig félórája.

- Küldje ki hát ennek a gazdáját,
Nem bántjuk mi, ha mëgadja magát.
- Ki sëm mëgyëk, mëg sëm adom magam,
Kinek tetszik, hajtsa el a lovam!

Én a lovam nem annyira bánom,
Csak a nyerëgizzajtóm sajnálom.
Nyerëgizzajtómba bugyëlláris,
Abba hever ëgy pár ezër forint.

Száz forintot adtam ë pejlóér,
Másik százat rávaló szërszámér,
Harmadikat ëgy szép barna lányér,
Kit nem adnék szélës e világér.
Szélës e világgal mit csinálnék?
De a barna lánnyal vele hálnék.