Kelj fel, gazda, kelj fel
Kiss István, Kőhordó Lajos, Kozári Géza, Császár Sándor
- Előadásmód
- ének, köcsögduda, láncos bot
- Műfaj
- regölés
- Etnikum
- magyar
- Település
- Orosztony
- Vármegye
- Zala
- Tájegység
- Dél-Dunántúl
- Nagytáj
- Dunántúl
- Gyűjtő
- Olsvai Imre, Sztanó Pál
- A felvétel helye
- Orosztony
- A felvétel ideje
- 1963. 07. 20.
- Feldolgozottság
- adatközlő által előadott
Szövegek
Kelj fël, gazda, kelj fël
Kelj fël, gazda, kelj fël,
száll az Isten házadra
seregëdmagával,
terítëtt asztalával,
tele poharával,
Refr.
Haj, regő rejtëm,
azt is mëgadhatja
az a nagy Uristen.
Nem vagyunk mi rablók:
Szent István szolgái,
most jöttünk hidegkútról,
hidegmezejéről,
elfagyott kinek keze, kinek lába,
kinek ëgye-mássa,
Refr.
Amott keletkëzik
ëgy fekete fëlhő,
abba legelész ëgy
csodatévő szarvas,
csodatévő szarvasnak
ezër ága-boga,
száz misegyërtya
gyujtatlan gyulladjék
ojtatlan aludjék.
Refr.
Adjon az Uristen
ennek a gazdának
száz kërëszt búzát,
száz kërëszt rozsot,
száz kërëszt árpát,
száz kërëszt zabot,
Refr.
Adjon az Uristen
ennek a gazdának
két kis ökröt,
két kis bérëst,
a kisebbik bérësnek
arany ostornyelet,
a nagyobbik bérësnek
csëngős-pëngős szekeret,
szekér mellé kereket,
kerék mellé vasszëget,
vasszëg mellé faszëget,
Refr.
Adjon az Uristen,
ennek a gazdának
száz kismalacot,
ëgyik ólból kifusson,
a másikba befusson,
harmadikba is jusson,
Refr.
Adjon a jó Isten
ennek a gazdának
két kis tehenet,
tejet-vajat ëlëget,
hadd süssenek rétest
szëgény regölőknek,
Refr.
Ha ja maguk asztala
mi asztalunk volna,
szent oltár volna,
Refr.
Ha ja maguk kënyere
mi kënyerünk volna,
Krisztus teste volna,
Refr.
Ha ja maguk bora
a mi borunk volna,
Krisztus vére volna,
Refr.
Itten tudunk ëgy legényt,
kinek neve Karcsi,
amott tudunk ëgy lëjányt,
kinek neve Tërka,
Isten mëg në mentse,
kebelére ejtse,
kert mellé szorítsa,
úgy síkassa-ríkassa,
mind a koca malacát,
de még annál is jobban,
belecsukorítsa,
belepöndörítse,
mind a kis nyul farka likba,
de még annál is jobban,
Refr.
Itten tudunk ëgy lëjányt,
kinek neve Mari,
amott tudunk ëgy legényt,
kinek neve Jóska,
Isten mëg së mentse,
kebelére ejtse,
kert mellé szorítsa,
úgy síkassa-ríkassa,
mind a koca malacát,
de még annál is jobban,
belecsukorítsa,
belepöndörítse,
mind a kis nyúl farka likba,
de még annál is jobban,
Refr.
Székën ül a gazda,
pénzit olvasgatja,
fele a gazdáé,
fele regölőké,
Refr.
Nyírfakérëg bocskorom,
cserfakérëg papucsom,
ha lëhet, becsoszogom,
Refr.
száll az Isten házadra
seregëdmagával,
terítëtt asztalával,
tele poharával,
Refr.
Haj, regő rejtëm,
azt is mëgadhatja
az a nagy Uristen.
Nem vagyunk mi rablók:
Szent István szolgái,
most jöttünk hidegkútról,
hidegmezejéről,
elfagyott kinek keze, kinek lába,
kinek ëgye-mássa,
Refr.
Amott keletkëzik
ëgy fekete fëlhő,
abba legelész ëgy
csodatévő szarvas,
csodatévő szarvasnak
ezër ága-boga,
száz misegyërtya
gyujtatlan gyulladjék
ojtatlan aludjék.
Refr.
Adjon az Uristen
ennek a gazdának
száz kërëszt búzát,
száz kërëszt rozsot,
száz kërëszt árpát,
száz kërëszt zabot,
Refr.
Adjon az Uristen
ennek a gazdának
két kis ökröt,
két kis bérëst,
a kisebbik bérësnek
arany ostornyelet,
a nagyobbik bérësnek
csëngős-pëngős szekeret,
szekér mellé kereket,
kerék mellé vasszëget,
vasszëg mellé faszëget,
Refr.
Adjon az Uristen,
ennek a gazdának
száz kismalacot,
ëgyik ólból kifusson,
a másikba befusson,
harmadikba is jusson,
Refr.
Adjon a jó Isten
ennek a gazdának
két kis tehenet,
tejet-vajat ëlëget,
hadd süssenek rétest
szëgény regölőknek,
Refr.
Ha ja maguk asztala
mi asztalunk volna,
szent oltár volna,
Refr.
Ha ja maguk kënyere
mi kënyerünk volna,
Krisztus teste volna,
Refr.
Ha ja maguk bora
a mi borunk volna,
Krisztus vére volna,
Refr.
Itten tudunk ëgy legényt,
kinek neve Karcsi,
amott tudunk ëgy lëjányt,
kinek neve Tërka,
Isten mëg në mentse,
kebelére ejtse,
kert mellé szorítsa,
úgy síkassa-ríkassa,
mind a koca malacát,
de még annál is jobban,
belecsukorítsa,
belepöndörítse,
mind a kis nyul farka likba,
de még annál is jobban,
Refr.
Itten tudunk ëgy lëjányt,
kinek neve Mari,
amott tudunk ëgy legényt,
kinek neve Jóska,
Isten mëg së mentse,
kebelére ejtse,
kert mellé szorítsa,
úgy síkassa-ríkassa,
mind a koca malacát,
de még annál is jobban,
belecsukorítsa,
belepöndörítse,
mind a kis nyúl farka likba,
de még annál is jobban,
Refr.
Székën ül a gazda,
pénzit olvasgatja,
fele a gazdáé,
fele regölőké,
Refr.
Nyírfakérëg bocskorom,
cserfakérëg papucsom,
ha lëhet, becsoszogom,
Refr.
(Beszélve): Boldog ünnepëket kívánunk!
(Beszélve): Boldog ünnepëket kívánunk!
Leírás
A regölés bőségvarázsló és párokat összeéneklő szokás. Az első világháború előtt a Dél- és Nyugat-Dunántúlon, valamint egy erdélyi megyében dívott; más területeken csak csökevényei maradtak a valamikor általános gyakorlatnak. Ideje a téli napforduló: karácsony másodnapjától újévig tartott; legények, fiúk járták vele azokat a házakat, ahol házasulandó legény vagy leány volt. Az ének ritmusát láncos, csörgős bottal verik ki; dunántúli hagyományos kísérő-hangszere a köcsögduda.
A pogány és keresztény szimbólumok keverékszövegei már csupán töredékekben vannak meg; legépebbek a konkrét kívánságok formulái, valamint a sámánságra visszamutató refrén. Az ütempárokból álló, a hosszabb-rövidebb szövegekhez alkalmazkodó dallam legjellemzőbb momentuma a kvintugrással végződő völgyvonal.
A pogány és keresztény szimbólumok keverékszövegei már csupán töredékekben vannak meg; legépebbek a konkrét kívánságok formulái, valamint a sámánságra visszamutató refrén. Az ütempárokból álló, a hosszabb-rövidebb szövegekhez alkalmazkodó dallam legjellemzőbb momentuma a kvintugrással végződő völgyvonal.