Kéjjel élő dúsgazdagnak veszedelmét

Kéjjel élő dúsgazdagnak veszedelmét,
Szentírásból hallottátok temetését,
A pokolban, sok kínokban halljátok most kesergését.

- Ó bút látott, sok kínt vallott gyarló testem,
Mely nagy kínban, siralomban érted estem!
Éjjel-nappan jajgatással magam csak vesztem, süllyesztem.

Ó hervasztó, szívfonnyasztó nyavalyáim,
Engem vesztő s megemésztő nagy kínjaim!
Sokasodnak, szaporodnak szívmardosó skorpióim.

Ó hol vagytok, hogy nem láttok, jóbarátyim,
Velem bánó s engem szánó jó rokonim,
Oly szerelmes, édes-kedves régi sok jóakaróim?

Ha látnátok, megszánnátok kínjaimat:
Kígyók, békák hasogatják száraimat,
Ocsmány férgek húzzák-vonják, úgy szaggatják inaimat.

Aspiskígyók, rút skorpiók újjaimat,
Szopogatják és faldossák karjaimat,
Nagy viperák, mind a kutyák, mind elrágják ajkaimat.

Az egekben felhallatnak kiáltásim,
Ércet, követ meglágyítnak rikoltásim,
Ördögöknél mégsem fognak s ártnak panaszlásim.

Jaj már nékem, jaj, örökké kell kínlódnom,
Jaj, nem lehet soha innét szabadúlnom,
Jaj, a tűzben, e nagy füstben hogy nem volt szabad megfúlnom!

Nincs mit tennem, fel kell vennem mindezeket.
Nem lelhettem ördögöknek én kedvüket,
Mert mintha csak kínzásomra eskették volna mind őket.

Elviselném, nem törődném ennyit rajta,
De hogy engem egy kis kedvem erre hajta,
Azért értem szegény lelkem felette sokat sóhajtja.

Örök kínra, rút halálra magát vetni,
Ó mely nagy kín egy kis jóért így szenvedni!
Bezzeg nehéz rút dögökkel, ördögökkel így kínlódni!

Mert örökkön, mindörökkké lesz kínzásom,
Soha nem lesz innét nékem távozásom.
Bár úgy lenne, csak lehetne sok kínokban kimúlásom!

Ó átkozott, kínra hozott vígasságim,
Búra, jajra engem adott bujaságim,
Vaj pokolba, sebes lángban vágyakozó mulatásim!

Átkozott volt földön néktek engedésem,
Átkozott volt e világra születésem.
Nem áldott volt, átkozott volt minden járásom-kelésem.

Ó átkozott fösvény, sinár gazdagságim,
Kinccsel gazdag, jóval teljes tárházaim,
Mind szántalak s nem láttalak, hogy voltatok árulóim!

Jaj, ha lenne még köztetek én lakásom,
Jaj, nem szánnám titőletek megválásom,
Mert jobb volna szegénységben tarisznyával koldulásom!