Járhatok az úton
- Előadásmód
- ének
- Műfaj
- katonadal
- Etnikum
- magyar
- Település
- Szépkenyerűszentmárton (Sînmărtin)
- Vármegye
- Szolnok-Doboka
- Tájegység
- Észak-Mezőség (Mezőség)
- Nagytáj
- Erdély
Szöveg
Járhatok az úton
alá s fel bánkódva
Senki se mondja már:
gyere be viola!
Magyarország szélén
vagyon egy almafa,
Az alatt sétálgat
egy huszárkatona.
Mind azt fújdogálja:
Istenem, Istenem,
De keserű kenyér
az katonakenyér.
Két karjával szántja,
vérrel boronálja,
Mért kell karddal szántni,
vérrel boronálni?
Idegen az ég is,
idegen a föld is,
Jaj, mire jutottam
az nagy bujdosásba.
Áldja meg az Isten
azt az édesanyát,
Aki katonának
neveli a fiát.
Húsz évig neveli
világ pompájára,
Húsz éves korába
öltözteti gyászba.
Éltemet áldozom
apámért, anyámért,
Véremet kiontom
szép magyar hazámért.
Ne félj magyar hazám,
Isten a vigyázód,
Ellenség kezébe
nem hagyja határod.
alá s fel bánkódva
Senki se mondja már:
gyere be viola!
Magyarország szélén
vagyon egy almafa,
Az alatt sétálgat
egy huszárkatona.
Mind azt fújdogálja:
Istenem, Istenem,
De keserű kenyér
az katonakenyér.
Két karjával szántja,
vérrel boronálja,
Mért kell karddal szántni,
vérrel boronálni?
Idegen az ég is,
idegen a föld is,
Jaj, mire jutottam
az nagy bujdosásba.
Áldja meg az Isten
azt az édesanyát,
Aki katonának
neveli a fiát.
Húsz évig neveli
világ pompájára,
Húsz éves korába
öltözteti gyászba.
Éltemet áldozom
apámért, anyámért,
Véremet kiontom
szép magyar hazámért.
Ne félj magyar hazám,
Isten a vigyázód,
Ellenség kezébe
nem hagyja határod.