Az albumról
Kallós Zoltán - ének
Székely Levente - hegedű (A1; B1, 3, 6)
Halmos Béla - hegedű (B3)
Kelemen László - kontra (A1, B1, 3, 6)
Fekete Antal Puma - kontra (A1; B3, 6)
Havasréti Pál - bőgő (A1; B1, 3, 6); cselló (B1)
Juhász Zoltán - furulya (A8; B2)
Kallós Zoltán, a magyarság egy Romániában élő jeles folkloristája 1926-ban született Válaszúton, a Borsa-patak torkolatánál fekvő, észak-mezőségi faluban. A község lakossága vegyes nemzetiségű: 2/3 része román, 1/3 része magyar, s valamennyi cigány is van. Kallós az anyanyelvén kívül nemcsak románul, de cigányul is megtanult. Elemi iskolai tanulmányai után Válaszútról Kolozsvárra került, ahol a református kollégium bentlakásos tanulója volt. A gimnázium elvégzése után Sepsiszentgyörgyön, a Tanítóképzőben tanult tovább, s végül Kolozsváron szerzett tanítói oklevelet 1946-ban. Először Kalotaszegen, Vistán tanított, de a katonai szolgálat után csak rövid időre tért ide vissza, mivel ismét a tanulás évei következtek Kolozsváron. A Zeneművészeti Főiskolára járt, ahol többek között Jagamas János, a folklór tanszék vezetője is tanára volt. A befejezetlen főiskolai évek után Kallós ismét tanított - előbb Moldvában (itt 1947-57 között működtek magyar nyelvű iskolák), Lészpeden, majd rövid ideig Gyimesfelsőlokon. A Gyimes-völgye hosszabb ideig marasztalta, de az itteni 8 év nagyobb részét egy faipari vállalat tisztviselőjeként töltötte el. Ezek után visszament Kolozsvárra, ma is ott él s dolgozik.
Kallós gimnazista korában kezdett népzenegyűjtéssel foglalkozni - egyik tanára, Nagy Géza ösztönzésére. Főiskolai évei alatt Jagamassal Kalotaszegen és Moldvában gyűjtött. Végül a népzene és más néprajzi anyagok gyűjtése hivatássá, életformává lett Kallós számára, aki ennek érdekében később már állást sem vállalt, hanem igen szerény életvitelt jelentő önfenntartásra rendezkedett be. Rendszeres havi jövedelem nélkül élt inkább, csakhogy minden energiáját erre a munkára fordíthassa.
"A népdalgyűjtést is csak hittel és odaadással lehet végezni" - mondja Kallós egy riportban, pedig ez az igen sok lemondással, áldozattal járó gyűjtőmunka csak mintegy két évtized múltán hozza meg gyümölcsét. 1970-ben jelent meg a "Balladák könyve", majd később az "Új guzsalyam mellett", és ezek a művek szakmai és anyagi elismerésen túl a népi kultúra iránt érdeklődő közönség előtt is ismertté, sőt, fogalommá tették Kallós Zoltán nevét. A vokális népzene mellett Kallós a hangszeres népzene gyűjtésével is foglalkozik - erre kezdetben Kodály Zoltán is biztatta. A váratlanul korán elhunyt, kiváló néptánckutatóval, Martin Györggyel együtt végzett és még be nem fejezett hangszeres népzenegyűjtésük nemcsak tudományos szempontból rendkívüli jelentőségű, hanem közművelődési szempontból is, hiszen kettejük munkája nélkül például a 70-es években kialakult táncházmozgalom sem jöhetett volna létre. Ezen a lemezen - mintegy folytatásként az 1984-ben megjelent "Kallós Zoltán kedves dalai" címűnek (SLPX 18110) - ismét Kallós jellegzetes éneklését hallhatjuk. Az énekesként szereplő gyűjtő előadásmódja - amellett, hogy néprajzilag hiteles - különlegesen ötvözi magában a hagyományos, a szájhagyományon alapuló gyakorlatot és a népzenekutató tudományos igényességét. További érdekesség, hogy a felhangzó dalok némelyikéhez most is budapesti "táncházzenészek" szolgáltatják a hangszeres kíséretet (furulya, vonósbanda). A lemez anyaga tematikus válogatás: olyan népdalok szerepelnek itt, amelyek az erdélyi és moldvai magyarság katonáskodással kapcsolatos élményeit őrzik. A dalokat Kallós vagy gyermekkorában tabulta vagy maga gyűjtötte, s így származási helyük szerint Kallós szülőfalujából (Válaszút), illetve szűkebb pátriája más falvaiból, a Mezőségről (Buza, Feketelak) és a többi gyűjtési területről valók (Kalotaszeg: Méra, Türe; Maros mente: Magyarbecze, Magyarlapád; Gyimes-völgye: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok; Moldva: Kaluger, Klézse, Lészped).
A katonadalok zenei anyag és szövege igen változatos képet mutat. A zömében régi stílusú és a kisebb részben szereplő új stílusú dallamok között a parlando-rubato jellegűek vannak többségben (keservesek, hajnali), de előfordulnak giusto dallamok is - ezek nagyrésze táncdallamként is használatos ("lassú", "lassú magyaros", lassú csárdás). A dalok szövegéhez, témájához a viharos magyar történelem bőségesen nyújtott élményanyagot. A különböző - az utóbbi évszázadokban végeredményben mindig vesztes - háborúkra (törökvilág, kuruckor, 48-as szabadságharc, világháborúk) és azok következményeire (bujdosóének, rabének) éppúgy utalnak a dalszövegek, mint ahogyan a bevonuló katona vagy az otthonmaradottak egymástól való elválását, a katonaélet szenvedéseit is érzékletesen kifejezik. Ezen a lemezen nem szerepelnek vidám katonanóták, indulószerű dallamok. Kallós Zoltán hiteles előadásában itt olyan katonadalokat hallhatunk, amelyek a válságos helyzetekben is megnyilvánuló hazaszeretet komor színekben pompázó, különleges értékű és erejű népzenei dokumentumai.
Halmos Béla
Zenei rendező: Szörényi Levente
Hangmérnök: Bohus János