Nekünk a legszebbik estét / Mikor Csíkból elindultam / Elbujdosnám, de nincs kivel / Bujdosik a kicsi madár

Nekünk a legszebbik estét
Fekete színre festették,
Fekete színre festették.

Münköt anyánk megátkozott
Mikor a világra hozott,
Mikor a világra hozott.

Azt az átkot tette reánk,
Ország-világ legyen hazánk,
Ország-világ legyen hazánk.

Ott se legyen megállásunk,
Csipkebokoron szállásunk,
Csipkebokoron szállásunk.

Bu ebédünk, bu vacsoránk,
Szerencsétlen minden óránk,
Szerencsétlen minden óránk.

Rajtunk a bu hármat hajlott,
De bezzeg hogy elhervasztott,
De bezzeg hogy elhervasztott.

Nekünk a legszebbik estét,
Fekete gyászra festették,
Fekete gyászra festették.

Mikor Csíkból elindultam,
Szinyem sem vót úgy búsultam,
Kezem fejemre kapcsoltam,
S én magamat úgy sirattam.

Én Istenem rendelj szállást,
Mert megúntam a bujdosást,
A bujdosást, a járkálást,
Idegen földön a lakást.

Elbujdosnám, de nincs kivel,
Kenyerem sincsen, hogy mivel,
Kérnék kölcsön, de nem adnak,
Mert tudják, hogy szegény vagyok.

Édes hazám mit vétettem,
Hogy én benned nem élhettem.
Mások élnek oly kedvesen,
S én bujdosom keservesen.

Bujdosik a kicsi madár,
Minden erdő szélén leszáll,
Én es bujdosom egyedül,
Kedves rózsám nálad nélkül.

Bujdosik a kicsi madár,
Minden erdő szélén leszáll,
Hát az olyan árva mint én,
Hogyne bujdosódna szegény.