Csernavic piacán / Rászállott a páva

Csernavic piacán,
Egy idegen legény,
Úgy sír, s úgy kesereg,
A tömlec fenekén.

A tömlec feneke,
Lefeküvő ágya,
A tömlec oldala,
Beszélgető társa.

Abba a tömlecbe,
Egy asztal letéve,
Egy asztal letéve,
Búval béterítve.

Arra az asztalra,
Egy pohár letéve,
Egy pohár letéve,
Bánotval megtöltve.

Akárkié lenne,
Az a teljes pohár,
Csak ingem elvágna
Az a gyászos halál.

Rászállott egy páva vármegye házára,
Mosdóvizet hozott, a rabok számára,
Rab vagy rózsám, rab vagy, én meg beteg vagyok,
Ha te megszabadulsz, én es meggyógyulok.

Megunta két lábam tömlec földjit nyomni,
Szép karcsú derekam rabszíjat viselni,
Két bogár szememvel vasrácson kinézni,
Két bogár szememvel vasrácson kinézni.

Szomoru az üdő, meg akar változni,
Szomorú a szűvem, meg akar hasadni.
Veres tenger habja, mind a partját mossa,
A világnak búja mind a szűvem nyomja.