Hozd fel Isten azt a napot / Kesereg az árva madár

Hozd fel Isten azt a napot,
Hogy süsse fel a harmatot,
A harmatot a mezőkön,
A bánatot a szűvemen.

Felsütött a nap sugara,
Minden ember ablakára,
Én Istenem, mi az oka,
Az enyimre nem süt soha.

Sír a szemem, hull a könnyem,
De hejába fáj a szűvem,
Feljött a nap, szépen rogyog,
Búval hagyott, sírva kapott.

Jobb lett vólna ne születni,
Mind ennyi bánatot érni,
Buval élem világomot,
Sírva tőtöm napjaimot.

Teremtett az Isten búra,
Anyám szült nyomoruságra,
Jobb lett volna kiskoromba,
Ha jaz Isten elvett vóna.

Kesereg egy árva madár,
Melyik minden ágra leszáll,
Kesereghet az es szegény,
Ő jes olyan árva mint én.

Verje meg az egek Ura,
Ki ja nagy bánatot írja,
Nekem es van egy bánatom,
Odaviszem s leiratom.

Ez a világ olyan világ,
Mind a magyarófa virág,
Sokat igér, keveset ad,
Amit ad es, keserüt ad.

Ingem anyám elátkozott,
Mikor a világra hozott,
Lábaival ringatgatott,
A szájával átkozgatott.

Nem átkozott, csak azt mondta,
Ne legyek szerencsés soha,
Nincs a jóba , van a rosszba,
Van a mindennapos buba .